1A hét első napján pedig reggel, mikor még sötét volt, Mária Magdolna elment a sírhoz; és látta, hogy a kő el van véve a sírról.
2Erre elfutott, és elment Simon Péterhez, és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt.
3Erre kiment Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz;
4futott pedig mind a kettő együtt. És a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és előbb a sírhoz érkezett;
5és behajolván látta a lepedőket letéve, be azonban nem ment.
6Erre megérkezett Simon Péter, aki utána jött, és bement a sírba, és látta a lepedőket letéve,
7és a keszkenőt, mely a fején volt, nem a lepedőkkel együtt letéve, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
8Akkor erre bement a másik tanítvány is, aki elsőnek érkezett a sírhoz, és látott és hitt.
9Mert nem értették még az Írást, hogy neki halottaiból fel kell támadni.
10Erre a tanítványok visszamentek ismét övéikhez;
11Mária pedig a sír mellé állt kívül, és sírt; amint azonban sírt, behajolt a sírba,
12és látott két angyalt fehérben, egyiket fejtől, másikat lábtól ülni ott, ahol Jézus teste feküdt volt.
13És azok azt mondták neki: Asszony, miért sírsz? Azt mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
14És ezeket mondván hátrafordult, és látta Jézust ott állni; és nem tudta, hogy Jézus.
15Azt mondta nekik Jézus: Asszony, mért sírsz; kit keresel? Az azt vélvén, hogy a kertész, azt mondta neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hova tetted őt; és én elviszem őt.
16Azt mondta neki Jézus: Mária! Az megfordulva azt mondta neki: Rabbóni, azaz: Mester!
17Azt mondta neki Jézus: Ne illess engem, mert még nem mentem fel az én Atyámhoz; hanem menj el az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
18Elment Mária Magdolna, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és ezeket mondta neki.
19Mikor pedig este volt azon a napon, a hét első napján, és az ajtók be voltak zárva ott, ahol a tanítványok össze voltak gyűlve, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, és megállt a középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek!
20És azt mondván, megmutatta nekik kezeit és oldalát; örvendeztek erre a tanítványok, hogy látták az Urat.
21Erre azt mondta nekik Jézus ismét: Békesség nektek! Mint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.
22És ezt mondván rájuk lehelt, és azt mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!
23Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak megbocsáttatnak; akiknek megtartjátok, megtartatnak.
24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, aki Kettősnek mondatik, nem volt velük, mikor Jézus eljött.
25Mondták tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. De ő azt mondta nekik: Ha nem látom kezein a szegek helyét, és nem bocsátom ujjamat a szegek helyébe, és nem bocsátom kezemet oldalába, nem hiszem.
26Nyolc nap múlva ismét benn voltak tanítványai, Tamás is velük. Eljött Jézus, ajtó bezárolva, és megállt a középen, és azt mondta: Békesség nektek!
27Aztán azt mondta Tamásnak: Hozd ide ujjadat, és nézd meg kezeimet; és hozd kezedet és bocsásd oldalamba; és ne légy hitetlen, hanem hívő.
28És felelt Tamás és azt mondta neki: Én Uram és én Istenem!
29Azt mondta neki Jézus: Mert láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem láttak és hittek.
30Még sok más jelt is cselekedett ugyan Jézus tanítványai előtt, melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
31de ezek megírattak, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy hívén életetek legyen az ő nevében.