1Ne nyugtalankodjék a szívetek; higgyetek az Istenben, és higgyetek énbennem.
2Az én Atyám házában sok szállás van; ha pedig nem volna, megmondanám nektek; mert megyek nektek helyet készíteni.
3És ha elmegyek és elkészítem nektek a helyet, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4És ahova én megyek, tudjátok az utat.
5Azt mondta neki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy; hogy tudjuk az utat?
6Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem jöhet az Atyához, hanem csak énáltalam.
7Ha engem megismertetek volna, Atyámat is megismertétek volna; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8Azt mondta neki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk.
9Azt mondta neki Jézus: Ennyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; hogy mondod hát te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10Nem hiszed, hogy én az Atyában, és az Atya énbennem van? A beszédeket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; az Atya pedig, aki bennem lakik, maga cselekszi a cselekedeteket:
11higgyetek nekem, hogy én az Atyában és az Atya én bennem van; ha másképp nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.
12Bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, amely cselekedeteket én cselekszem, az is cselekedni fogja, és azoknál nagyobbakat fog cselekedni; mert én az én Atyámhoz megyek,
13és bármit kértek az én nevemben, azt megcselekszem; hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem.
15Ha szerettek engem, parancsolataimat megtartsátok.
16És én kérem az Atyát, és más szószólót ad nektek, hogy veletek maradjon örökre,
17az igazság Szellemét, akit a világ nem vehet, mert nem látja őt, meg sem ismeri őt; de ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.
18Nem hagylak benneteket árván; eljövök hozzátok.
19Még egy kicsi, és a világ már nem lát engem, de ti láttok engem; mert én élek és ti élni fogtok.
20Azon a napon megtudjátok ti, hogy én Atyámban vagyok, és ti bennem, és én bennetek.
21Aki tudja az én parancsolataimat és megtartja azokat, az az, aki engem szeret; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám; én is szeretem azt, és kijelentem neki magamat.
22Azt mondta neki Júdás, nem az Iskariót: Uram, hogy esik, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?
23Felelt Jézus, és azt mondta neki: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja, és az én Atyám szeretni fogja azt, és őhozzá megyünk és nála készítünk lakást.
24Aki nem szeret engem, az én beszédeimet nem tartja meg; és az a beszéd, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött, az Atyáé.
25Ezeket beszéltem nektek veletek laktomban;
26a szószóló pedig a Szent Szellem, akit küldeni fog az Atya az én nevemben, az titeket megtanít mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
27Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, mint a világ adja; ne nyugtalankodjék a szívetek és ne féljen.
28Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához; mert az Atya nagyobb énnálam.
29És most megmondtam nektek, mielőtt meglenne; hogy mikor meglesz, higgyetek.
30Már nem sokat beszélek veletek, mert jön e világ fejedelme. És hozzám nincs köze,
31hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és mint az Atya parancsolta nekem, úgy cselekszem; keljetek fel, menjünk el innét!