Job 41
1 Kihúzhatod-e a tengeri kígyót horoggal; és kötéllel lenyomhatod-e a nyelvét?
2 Tehetsz-e gúzst az orrába; és horoggal átfúrhatod-e az állát?
3 Fog-e sokat könyörögni neked; vagy gyengéd szavakat szólni hozzád:
4 köt-e veled szerződést; fogadd őt örökös szolgádul?
5 Játszhatsz-e vele, mint a madárral; és megkötheted-e őt leányaidnak?
6 Vásárt ütnek felette a társak; elosztják a kereskedők között?
7 Telerakhatod-e bőrét horgokkal; és halszigonyokkal a fejét?
8 Tedd rá a kezedet: többet nem jut eszedbe hadakozni!
9 íme, várakozása kudarcot vall: már láttára is elterül.
10 Senki sem oly vakmerő, hogy felébressze őt; hát ki az, aki előttem megállhat?
11 Ki adott nekem előbb, hogy megfizessem? Ami az egész ég alatt van, az enyém!
12 Nem hallgatom el egyes testrészeit; erejük dolgát és elrendezésük szépségét.
13 Ki takarja fel ruhája külsejét; ki juthat hozzá kettős kantárral:
14 orcáinak ajtait ki nyitja ki? körül oly rettenetes fogai vannak!
15 Büszkesége az erős pikkelyek; zártak, mint a szoros pecsét:
16 egyik a másikhoz oly közel ér, hogy a szél sem mehet be közéjük.
17 Hozzá tapadnak egymáshoz; összefogóznak és nem válnak el.
18 Tüsszentése világosságot sugárzik; és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Szájából lángok jönnek; tüzes szikrák szökellnek ki:
20 orrlyukaiból füst jön ki; mint a fújtatott bográcsból és sásból.
21 Lehelete parazsat gyújt; és láng jön ki a szájából.
22 Nyakában erő tanyázik; előtte félelem ugrál.
23 Húsának rétegei összetapadnak; rá vannak öntve mozdulatlanul:
24 szíve olyan kemény, mint a kő; olyan kemény, mint az alsó malomkő.
25 Felemelkedésétől félnek az erősek; ijedtükben egymásra hibáznak:
26 ha eléri őt valaki, a kard nem ér semmit; dárda, hajítódárda, páncél.
27 A vasat annyiba veszi, mint a szalmát; a rezet, mint a korhadt fát:
28 meg nem szalasztja őt a nyílvessző; polyvává lesz rajta a parittyakő.
29 Szalmaszámba megy a buzogány; és kacag a hajítódárda suhogásán.
30 Alul éles cseréphegyek vannak rajta; cséplőszánként terül el a sáron.
31 Felkavarja a mélységet, mint egy fazekat; a tengert olyanná teszi, mint egy kenet-keverő üstöt:
32 utána világít az ösvény; a hullámárt ősz hajnak gondolná az ember.
33 Nincs a poron, aki uralkodjon rajta; úgy van alkotva, hogy félelem nélkül legyen:
34 minden magasat lát; ő a király minden büszke vad felett.