1Kihúzhatod-e a tengeri kígyót horoggal; és kötéllel lenyomhatod-e a nyelvét?
2Tehetsz-e gúzst az orrába; és horoggal átfúrhatod-e az állát?
3Fog-e sokat könyörögni neked; vagy gyengéd szavakat szólni hozzád:
4köt-e veled szerződést; fogadd őt örökös szolgádul?
5Játszhatsz-e vele, mint a madárral; és megkötheted-e őt leányaidnak?
6Vásárt ütnek felette a társak; elosztják a kereskedők között?
7Telerakhatod-e bőrét horgokkal; és halszigonyokkal a fejét?
8Tedd rá a kezedet: többet nem jut eszedbe hadakozni!
9íme, várakozása kudarcot vall: már láttára is elterül.
10Senki sem oly vakmerő, hogy felébressze őt; hát ki az, aki előttem megállhat?
11Ki adott nekem előbb, hogy megfizessem? Ami az egész ég alatt van, az enyém!
12Nem hallgatom el egyes testrészeit; erejük dolgát és elrendezésük szépségét.
13Ki takarja fel ruhája külsejét; ki juthat hozzá kettős kantárral:
14orcáinak ajtait ki nyitja ki? körül oly rettenetes fogai vannak!
15Büszkesége az erős pikkelyek; zártak, mint a szoros pecsét:
16egyik a másikhoz oly közel ér, hogy a szél sem mehet be közéjük.
17Hozzá tapadnak egymáshoz; összefogóznak és nem válnak el.
18Tüsszentése világosságot sugárzik; és szemei, mint a hajnal szempillái.
19Szájából lángok jönnek; tüzes szikrák szökellnek ki:
20orrlyukaiból füst jön ki; mint a fújtatott bográcsból és sásból.
21Lehelete parazsat gyújt; és láng jön ki a szájából.
22Nyakában erő tanyázik; előtte félelem ugrál.
23Húsának rétegei összetapadnak; rá vannak öntve mozdulatlanul:
24szíve olyan kemény, mint a kő; olyan kemény, mint az alsó malomkő.
25Felemelkedésétől félnek az erősek; ijedtükben egymásra hibáznak:
26ha eléri őt valaki, a kard nem ér semmit; dárda, hajítódárda, páncél.
27A vasat annyiba veszi, mint a szalmát; a rezet, mint a korhadt fát:
28meg nem szalasztja őt a nyílvessző; polyvává lesz rajta a parittyakő.
29Szalmaszámba megy a buzogány; és kacag a hajítódárda suhogásán.
30Alul éles cseréphegyek vannak rajta; cséplőszánként terül el a sáron.
31Felkavarja a mélységet, mint egy fazekat; a tengert olyanná teszi, mint egy kenet-keverő üstöt:
32utána világít az ösvény; a hullámárt ősz hajnak gondolná az ember.
33Nincs a poron, aki uralkodjon rajta; úgy van alkotva, hogy félelem nélkül legyen:
34minden magasat lát; ő a király minden büszke vad felett.