Job 40
1 (39,34) Aztán felelt az Úr Jóbnak, és azt mondta:
2 (39,35) Való-e a Mindenhatóval perelni, te perlekedő? Aki Istent kérdőre vonja, erre feleljen!
3 (39,36) Jób pedig felelt az Úrnak, és azt mondta:
4 (39,37) íme kicsi vagyok én, mit feleljek neked? Kezemet a számra tettem:
5 (39,38) egyszer szólottam, de nem felelek; vagy kétszer, de többször nem.
6 (1) És felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és azt mondta:
7 (2) Nosza övezd fel, mint férfi, derekadat; kérdezlek és felelj nekem.
8 (3) Hát csakugyan felbontod ítéletemet; engem marasztalsz el, hogy te légy igaz?
9 (4) Hát talán olyan karod van, mint az Istennek; és oly hangon tudsz mennydörögni, mint ő?
10 (5) Nosza végy fel méltóságot és magasztosságot; öltözzél fenségbe és díszbe!
11 (6) Öntsd ki haragod áradatát; és láss meg minden kevélységet és alacsonyítsd le:
12 (7) láss meg minden kevélységet, alázz meg; és döntsd le az istenteleneket helyükben.
13 (8) Rejtsd el őket a porba egyetemben; orcáikat göngyöld be a rejtekben:
14 (9) akkor én is vallást teszek rólad; hogy megtarthat téged jobb kezed.
15 (10) Nézd csak a vízilovat, melyet én alkottam, mint téged; füvet eszik, mint a marha.
16 (11) Nézd csak erejét derekában; és erősségét hasizmaiban.
17 (12) Kényére van, farka, mint a cédrus; ágyékinai, mint a kötelek:
18 (13) csontjai érc-csövek; tetemei, mint a vasrudak.
19 (14) Ez az eleje Isten utainak; alkotója adott neki kardot:
20 (15) mert a hegyek neki hoznak terményt; és a mező minden vadát kikacagja ott.
21 (16) Vízililiomok alatt fekszik; nád és mocsár rejtekében:
22 (17) vízi liliomok takarják be ernyőjeként; pataki füzek veszik őt körül.
23 (18) Ha egy folyam vonulna rá, nem ijedne fel; nyugodt maradna, ha a Jordán törne a szájába.
24 (19) Szemeibe kaphat-e valaki; tőrökkel átfúrhatja orrát?