1Felelt pedig Jób, és azt mondta:
2Hallván halljátok meg szómat; és ez legyen a ti vigasztalástok:
3szenvedjetek el, hadd én beszélek; és beszédem után csúfoljatok.
4Nekem talán emberre van panaszom; vagy miért ne veszthetném el tÚrelmemet?
5Forduljatok felém és álmélkodjatok el; és tegyétek kezeteket szátokra.
6Mert ha eszembe jut, mindjárt felháborodom; és reszketés fogja el testemet:
7mi az oka, hogy az istentelenek élnek; megöregesznek, sőt gyarapodnak erőben?
8Magvuk szilárdan áll színük előtt mellettük; és sarjadékaik szemeik előtt:
9házukban béke van félelem nélkül; és nincs rajtuk Isten vesszeje.
10Bikája termékenyít és el nem vet; tehene szerencsésen ellik és el nem vetél.
11Fiataljaikat kieresztik, mint egy falka juhot; és ugrándoznak gyermekeik.
12Dobra és hárfára zendítenek; és sípszó mellett vigadoznak.
13Mikor így eltöltik a jóban napjaikat; egy pillanat alatt szállnak alá a másvilágra.
14Istennek pedig azt mondják: Távozz tőlünk; mert utaid ismeretét nem kívánjuk:
15mi a Mindenható, hogy tiszteljük őt; és mi haszna, ha imádkozunk hozzá?
16Hogy nincs a kezükben szerencséjük? istentelenek tanácsa távol van tőlem:
17hányszor alszik ki az istentelenek mécse, és éri el őket szerencsétlenségük? Hányszor szór szét bandákat haragjában;
18hogy legyenek olyanok, mint a törek a szél előtt; és mint a polyva, melyet forgószél kapott el?
19Isten a fiainak teszi el büntetését? Neki fizessen meg, hogy megérezze:
20lássák a szemei szerencsétlenségét; és igyon a Mindenható haragjából!
21Hiszen mi érdeke van neki házában azután; mikor hónapjainak száma elvágatott?
22Vajon Istent taníthatja valaki tudományra; holott ő ítéli a felsőbbeket?
23Ez meghal ereje tökéletességében; teljes nyugalomban és békében:
24edényei tele vannak tejjel; és csontvelői át vannak itatva.
25Ez pedig meghal keserű lélekkel; mert nem ízlelte meg a jót.
26Együtt feküsznek a porban; és nyű lepi el őket.
27Íme tudom gondolataitokat; és a fogásokat, melyekkel le akartok törni:
28mert azt mondjátok: Hol van a nemes háza; és hol van az istentelenek hajlékának sátora!
29Ugye kérdezősködtetek úton járóktól; az ő jeleiket pedig ne értsétek félre:
30hogy a szerencsétlenség napján megkíméltetik a gonosz; a harag árjának napján kísérik őt:
31ki mondja neki arcába az útját; és amit tett, ki fizeti vissza neki?
32Hanem kikísérik a temetőbe; és vigyáznak a sírdomb felett.
33Édesek neki a völgy göröngyei, és maga után vonz minden embert; előtte is számtalan volt.
34Mily hiába vigasztaltok hát engem; és válaszaitok kétszínűségek maradtak.