Job 21
1 Felelt pedig Jób, és azt mondta:
2 Hallván halljátok meg szómat; és ez legyen a ti vigasztalástok:
3 szenvedjetek el, hadd én beszélek; és beszédem után csúfoljatok.
4 Nekem talán emberre van panaszom; vagy miért ne veszthetném el tÚrelmemet?
5 Forduljatok felém és álmélkodjatok el; és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Mert ha eszembe jut, mindjárt felháborodom; és reszketés fogja el testemet:
7 mi az oka, hogy az istentelenek élnek; megöregesznek, sőt gyarapodnak erőben?
8 Magvuk szilárdan áll színük előtt mellettük; és sarjadékaik szemeik előtt:
9 házukban béke van félelem nélkül; és nincs rajtuk Isten vesszeje.
10 Bikája termékenyít és el nem vet; tehene szerencsésen ellik és el nem vetél.
11 Fiataljaikat kieresztik, mint egy falka juhot; és ugrándoznak gyermekeik.
12 Dobra és hárfára zendítenek; és sípszó mellett vigadoznak.
13 Mikor így eltöltik a jóban napjaikat; egy pillanat alatt szállnak alá a másvilágra.
14 Istennek pedig azt mondják: Távozz tőlünk; mert utaid ismeretét nem kívánjuk:
15 mi a Mindenható, hogy tiszteljük őt; és mi haszna, ha imádkozunk hozzá?
16 Hogy nincs a kezükben szerencséjük? istentelenek tanácsa távol van tőlem:
17 hányszor alszik ki az istentelenek mécse, és éri el őket szerencsétlenségük? Hányszor szór szét bandákat haragjában;
18 hogy legyenek olyanok, mint a törek a szél előtt; és mint a polyva, melyet forgószél kapott el?
19 Isten a fiainak teszi el büntetését? Neki fizessen meg, hogy megérezze:
20 lássák a szemei szerencsétlenségét; és igyon a Mindenható haragjából!
21 Hiszen mi érdeke van neki házában azután; mikor hónapjainak száma elvágatott?
22 Vajon Istent taníthatja valaki tudományra; holott ő ítéli a felsőbbeket?
23 Ez meghal ereje tökéletességében; teljes nyugalomban és békében:
24 edényei tele vannak tejjel; és csontvelői át vannak itatva.
25 Ez pedig meghal keserű lélekkel; mert nem ízlelte meg a jót.
26 Együtt feküsznek a porban; és nyű lepi el őket.
27 Íme tudom gondolataitokat; és a fogásokat, melyekkel le akartok törni:
28 mert azt mondjátok: Hol van a nemes háza; és hol van az istentelenek hajlékának sátora!
29 Ugye kérdezősködtetek úton járóktól; az ő jeleiket pedig ne értsétek félre:
30 hogy a szerencsétlenség napján megkíméltetik a gonosz; a harag árjának napján kísérik őt:
31 ki mondja neki arcába az útját; és amit tett, ki fizeti vissza neki?
32 Hanem kikísérik a temetőbe; és vigyáznak a sírdomb felett.
33 Édesek neki a völgy göröngyei, és maga után vonz minden embert; előtte is számtalan volt.
34 Mily hiába vigasztaltok hát engem; és válaszaitok kétszínűségek maradtak.