Jeremiah 36
1 És lett Jójákimnak, Jósia fiának, Júda királyának negyedik évében; ez a szó lett Jeremiához az Úr részéről, mondván:
2 Végy elő egy könyvtÚretet, és írd fel rá mindazokat a beszédeket, amelyeket én szóltam hozzád Izráel ellen és Júda ellen és a többi nemzetek ellen, amely naptól kezdve szólok hozzád, Jósia napjaitól fogva mind a mai napig.
3 Talán meghallja Júda háza mindazt a veszedelmet, amit én nekik készíteni tervezek; hogy megtérjenek, ki-ki az ő gonosz útjáról, és megbocsássam bűnüket és vétküket.
4 Jeremia pedig szólította Bárukot, a Néria fiát; és felírta Báruk Jeremia szájából az Úr minden beszédét, melyet szólott hozzá, egy könyvtÚretre.
5 Aztán azt parancsolta Jeremia Báruknak, mondván: Én fogva vagyok, nem mehetek be az Úr házába.
6 Menj be tehát te, és olvasd fel a tÚretből, melyet számból írtál le, az Úr beszédeit a nép füleibe az Úr házában böjti napon; és egész Júda füleibe is, akik bejönnek városaikból, olvasd fel azokat.
7 Talán az Úr elé hull könyörgésük, és megtérnek, ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy a harag és a hév, melyet szólt az Úr ez ellen a nép ellen.
8 És egészen úgy tett Báruk, Néria fia, mint Jeremia próféta parancsolta neki; felolvasván a könyvből az Úr beszédeit az Úr házában.
9 Történt ugyanis Jójákimnak, Jósia fiának, Júda királyának ötödik évében, a kilencedik hónapban, böjtöt hirdetett az Úr előtt az egész nép Jeruzsálemben; és az egész nép, mely Júda városaiból jött be Jeruzsálembe.
10 Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremia szavait az Úr házában; Gemarjának, Sáfán fiának, a kancellárnak termében a felső udvarban, az Úr háza új kapujának ajtajában, az egész nép fülébe.
11 Mikor Mikája, a Sáfán fiának, Gemarjának fia meghallotta az Úr minden beszédét a könyvből;
12 lement a király házába a kancellár termébe, ahol a fejedelmek éppen együtt ültek; Elisáma a kancellár, és Delájá, a Semájá fia, és Elnátán, Akbór fia, és Gemarja, Sáfán fia, és Cidkijjá, a Hananja fia, és a többi fejedelmek.
13 És megjelentette nekik Mikája mindazokat a szavakat, melyeket hallott, mikor Báruk olvasott a könyvből a nép füleibe.
14 Erre az összes fejedelmek elküldték Bárukhoz Jehudit, Netanja fiát, ki Selemja fia, ki Kúsi fia volt, mondván: A tÚretet, melyből a nép füleibe olvastál, vedd kezedbe, és jer. És kezébe vette Báruk, a Néria fia a tÚretet, és elment hozzájuk.
15 És azt mondták neki: Ülj csak le, és olvasd fel a mi füleinkbe; és Báruk felolvasta az ő füleikbe.
16 És lett, hogy mikor minden szót hallottak, egymásra ijedtek, és azt mondták Báruknak: Ezeket a szavakat mind meg kell jelentenünk a királynak.
17 Bárukot pedig megkérdezték, mondván: Monddsza nekünk, hogyan írtad mindezeket a szavakat? Szájából?
18 És azt mondta nekik Báruk: Szájából diktálta nekem mindezeket a szavakat; míg én írtam a könyvbe a tintával.
19 Akkor azt mondták a fejedelmek Báruknak: Eredj, rejtőzzél el te és Jeremia; és senki ne tudja, hol vagytok!
20 Azután bementek a királyhoz az udvarba, és a tÚretet letették Elisáma kancellár termében; és megjelentették a király füleibe az egész dolgot.
21 És elküldte a király Jehudit, hogy hozza el a tÚretet, ki el is hozta Elisáma kancellár terméből. És felolvasta azt Jehudi a király füleibe és az összes fejedelmek füleibe, akik a király körül állottak.
22 A király pedig a téli házban ült (a kilencedik hónapban); maga előtt az égő tűzserpenyővel.
23 És történt, hogy mikor Jehudi három hasábot vagy négyet elolvasott, ő lehasította azt tollkéssel, és a tűzbe dobta, mely a tűzserpenyőn volt, míg az egész tÚret el nem fogyott a tűzön, mely a tűzserpenyőn volt.
24 És nem féltek, és nem szaggatták meg ruháikat, sem a király, sem egyetlen szolgája sem, akik hallották mindezeket a beszédeket.
25 Elnátán mégis, és Delájá meg Gemarja közbeléptek a királynál, hogy ne égesse el a tÚretet; de nem hallgatott rájuk.
26 És parancsot adott a király Jerahmeél királyfinak és Szerájának, Azriél fiának meg Selemjának, Abdeél fiának, hogy hozzák el Bárukot, az íródeákot és Jeremiát a prófétát; de az Úr elrejtette őket.
27 És lett az Úr szava Jeremiához, miután elégette a király a türetet és a szavakat, melyeket Báruk Jeremia szájából írt le, mondván:
28 Végy magadnak megint egy másik tÚretet, és írd rá az előbbi szavakat mind, amelyek az előbbi tÚreten voltak, melyet elégetett Jójákim, Júda királya.
29 Jójákimra, Júda királyára pedig mondd: így mondta az Úr: Te elégetted ezt a tÚretet, mondván: Miért írtad rá mondván, jövén eljön Babilónia királya, és elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert és állatot?
30 Ezért így mondta az Úr Jójákimra, Júda királyára: Nem lesz neki, aki Dávid trónjára üljön: és hullája ki lesz dobva nappal a hévre és éjjel a dérre.
31 És meglátogatom rajta és magván és szolgáin bűnüket; és elhozom rájuk és Jeruzsálem lakóira és Júda embereire mindazt a veszedelmet, amelyet szóltam felőlük, és nem hallgatták meg.
32 Jeremia pedig vett egy másik tÚretet, és odaadta Báruknak, Néria fiának, az íródeáknak, ki ráírta Jeremia szájából annak a könyvnek minden szavát, melyet elégetett Jójákim, Júda királya; és még sok hasonló dolgot tettek hozzájuk.