Jeremiah 34
1 A szó, mely Jeremiához lett az Úr részéről, mikor Nabukadneccár babilóniai király és egész serege és a föld minden királysága, mely az ő Úralma alatt volt, és minden népek Jeruzsálem ellen és minden városa ellen hadakoztak, mondván:
2 Így mondta az Úr, Izráel Istene: Menj és mondd Cidkijjának, Júda királyának; és ezt mondd neki: így mondta az Úr: íme én e várost a babilóniai király kezébe adom, és felégeti tűzzel.
3 Te sem menekülsz meg kezéből, mert megfogatván megfogatol és kezébe adatol; és szemeid látják a babilóniai király szemeit, és szája beszél a te száddal, és Babilóniába mégy.
4 Csak halld meg az Úr szavát, Cidkijjá, Júda királya: így mondta az Úr felőled: Nem kard által halsz meg.
5 Békével halsz meg, és mint atyáidnak, az előbbi királyoknak, kik előtted voltak, tüzet gyújtottak, úgy gyújtanak neked, és elsiratnak, „Jaj, Úram\; mert én szóltam szót, mond az Úr.
6 Elbeszélte pedig Jeremia próféta Cidkijjá júdai királynak mindezeket a beszédeket Jeruzsálemben.
7 Mikor a babilóniai király serege hadakozott Jeruzsálem ellen és Júda többi megmaradt városa ellen; Lákis ellen és Azéka ellen, mert ezek maradtak Júda városaiból erődített városok.
8 A szó, mely Jeremia prófétához lett az Úr részéről, miután Cidkijjá király szövetséget kötött az egész néppel, mely Jeruzsálemben volt, hogy szabadságot hirdetnek nekik.
9 Hogy mindenki elbocsátja a maga rabszolgáját és mindenki a maga rabnőjét, a héber férfit és a héber nőt, szabadon; hogy nem szolgáltat velük, senki az ő zsidó testvérével.
10 Szót is fogadtak a fejedelmek mind és az egész nép, akik belementek a szövetségbe, hogy ki-ki elbocsátja a maga rabszolgáját és ki-ki a maga rabnőjét szabadon, hogy többé nem szolgáltat velük; szót is fogadtak, és elbocsátották.
11 De azután megfordultak, és visszavitték a rabszolgákat és a rabnőket, akiket szabadon bocsátottak, és rabszolgaságra és rabnőségre kényszerítették őket.
12 És lett az Úr szava Jeremiához az Úr részéről, mondván:
13 Így mondta az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal, amely nap kihoztam őket Egyiptom országából, a rabszolgaházból, mondván:
14 Hét év végével bocsássátok el mindnyájan héber testvéreiteket; aki eladatik neked és hat évig szolgált téged, akkor bocsásd szabadon magadtól; de nem hallgattak rám atyáitok és nem nyújtották fülüket.
15 És ti ma megtértetek és megcselekedtétek, ami helyes az én szemeimben, szabadságot hirdetvén ki-ki felebarátjának; és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amely felett az én nevem neveztetett.
16 De megfordultatok és megszentségtelenítettétek nevemet, és visszavittétek ki-ki a maga rabszolgáját és ki-ki a maga rabnőjét, akiket elbocsátottatok szabadon, kedvükre; és kényszerítettétek őket, hogy rabszolgáitok és rabnőitek legyenek nektek.
17 Ezért így mondta az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy szabadságot hirdessetek ki-ki testvérének és ki-ki felebarátjának; íme én szabadságot hirdetek nektek, mond az Úr, a kardra, a dögvészre és az éhségre, és borzalommá teszlek titeket a föld minden királyságai előtt.
18 És teszem azokat az embereket, akik áthágták szövetségemet, akik nem tartották meg annak aszövetségnek szavait, amelyet előttem kötöttek: azzá a borjúvá, melyet kettévágtak, és átmentek darabjai között,
19 Júda fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, a kamarásokat és a papokat és az egész föld-népét, akik átmentek a borjú darabjai között;
20 és adom őket ellenségeik kezébe és azok kezébe, akik életükre törnek; és hullájuk az égi madarak és mezei állatok eledelévé lesz.
21 Cidkijját is, Júda királyát, és fejedelmeit, ellenségeik kezébe adom, és azok kezébe, akik életükre törnek; és a babilóniai király seregének kezébe, mely most elvonult rólatok.
22 Íme, én parancsolok, mond az Úr, és visszahozom őket ehhez a városhoz, és hadakoznak ellene, és beveszik azt, és felégetik azt tűzzel; és Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.