1A szó, mely Jeremiához lett az Úr részéről, mikor Nabukadneccár babilóniai király és egész serege és a föld minden királysága, mely az ő Úralma alatt volt, és minden népek Jeruzsálem ellen és minden városa ellen hadakoztak, mondván:
2Így mondta az Úr, Izráel Istene: Menj és mondd Cidkijjának, Júda királyának; és ezt mondd neki: így mondta az Úr: íme én e várost a babilóniai király kezébe adom, és felégeti tűzzel.
3Te sem menekülsz meg kezéből, mert megfogatván megfogatol és kezébe adatol; és szemeid látják a babilóniai király szemeit, és szája beszél a te száddal, és Babilóniába mégy.
4Csak halld meg az Úr szavát, Cidkijjá, Júda királya: így mondta az Úr felőled: Nem kard által halsz meg.
5Békével halsz meg, és mint atyáidnak, az előbbi királyoknak, kik előtted voltak, tüzet gyújtottak, úgy gyújtanak neked, és elsiratnak, „Jaj, Úram\; mert én szóltam szót, mond az Úr.
6Elbeszélte pedig Jeremia próféta Cidkijjá júdai királynak mindezeket a beszédeket Jeruzsálemben.
7Mikor a babilóniai király serege hadakozott Jeruzsálem ellen és Júda többi megmaradt városa ellen; Lákis ellen és Azéka ellen, mert ezek maradtak Júda városaiból erődített városok.
8A szó, mely Jeremia prófétához lett az Úr részéről, miután Cidkijjá király szövetséget kötött az egész néppel, mely Jeruzsálemben volt, hogy szabadságot hirdetnek nekik.
9Hogy mindenki elbocsátja a maga rabszolgáját és mindenki a maga rabnőjét, a héber férfit és a héber nőt, szabadon; hogy nem szolgáltat velük, senki az ő zsidó testvérével.
10Szót is fogadtak a fejedelmek mind és az egész nép, akik belementek a szövetségbe, hogy ki-ki elbocsátja a maga rabszolgáját és ki-ki a maga rabnőjét szabadon, hogy többé nem szolgáltat velük; szót is fogadtak, és elbocsátották.
11De azután megfordultak, és visszavitték a rabszolgákat és a rabnőket, akiket szabadon bocsátottak, és rabszolgaságra és rabnőségre kényszerítették őket.
12És lett az Úr szava Jeremiához az Úr részéről, mondván:
13Így mondta az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal, amely nap kihoztam őket Egyiptom országából, a rabszolgaházból, mondván:
14Hét év végével bocsássátok el mindnyájan héber testvéreiteket; aki eladatik neked és hat évig szolgált téged, akkor bocsásd szabadon magadtól; de nem hallgattak rám atyáitok és nem nyújtották fülüket.
15És ti ma megtértetek és megcselekedtétek, ami helyes az én szemeimben, szabadságot hirdetvén ki-ki felebarátjának; és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amely felett az én nevem neveztetett.
16De megfordultatok és megszentségtelenítettétek nevemet, és visszavittétek ki-ki a maga rabszolgáját és ki-ki a maga rabnőjét, akiket elbocsátottatok szabadon, kedvükre; és kényszerítettétek őket, hogy rabszolgáitok és rabnőitek legyenek nektek.
17Ezért így mondta az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy szabadságot hirdessetek ki-ki testvérének és ki-ki felebarátjának; íme én szabadságot hirdetek nektek, mond az Úr, a kardra, a dögvészre és az éhségre, és borzalommá teszlek titeket a föld minden királyságai előtt.
18És teszem azokat az embereket, akik áthágták szövetségemet, akik nem tartották meg annak aszövetségnek szavait, amelyet előttem kötöttek: azzá a borjúvá, melyet kettévágtak, és átmentek darabjai között,
19Júda fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, a kamarásokat és a papokat és az egész föld-népét, akik átmentek a borjú darabjai között;
20és adom őket ellenségeik kezébe és azok kezébe, akik életükre törnek; és hullájuk az égi madarak és mezei állatok eledelévé lesz.
21Cidkijját is, Júda királyát, és fejedelmeit, ellenségeik kezébe adom, és azok kezébe, akik életükre törnek; és a babilóniai király seregének kezébe, mely most elvonult rólatok.
22Íme, én parancsolok, mond az Úr, és visszahozom őket ehhez a városhoz, és hadakoznak ellene, és beveszik azt, és felégetik azt tűzzel; és Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.