Isaiah 9
1 Mert nem homály illeti, amin nyomor van. Az előző időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét; és az utóbbiban megtisztelte a Tengerútját, Jordánelvét, a pogányok Galileáját.
2 A nép, mely sötétségben járt, látott nagy világosságot; e és akik a halál árnyékországában laknak, világosság fénylett fel azoknak.
3 Megsokasítottad a vigasságot, megnövelted az örömöt; örülnek előtted, mint aratáskor örülnek, mint akkor vigadnak, mikor zsákmányt osztanak.
4 Mert terhe igáját és válla pálcáját, hajtójának botját eltörted, mint Midján napján.
5 Mert minden zörgéssel toppanó topán és vérben meghentergett ruha az égedelemé lesz, tűznek eledele.
6 Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és annak vállára száll az uralom; és így nevezik nevét: Csoda-tanácsos, Isten-hős, Örök-atya, Béke-fejedelem.
7 Az uralom növelésére és végtelen békére Dávid trónján és királyságán. Hogy felállítsa azt, és erősítse azt ítélettel és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának szerelme műveli ezt.
8 Igét küldött az Úr Jákóbra, és leesik Izráelre;
9 és megtapasztalja az egész nép, Efraim és Samária lakossága; amint kevélyen és nagyzó szívvel mondják:
10 Téglák dőltek, faragott köveket építünk; szikomorfák kivágattak, cédrusokra váltjuk.
11 De miután diadalmat ad az Úr Recinen az ő támadóinak; majd az ő ellenségeiket ingerli fel.
12 Szíria előlről és a filiszteusok hátulról; úgy eszik Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva.
13 És ha a nép nem tér meg sújtolójához; és a Seregek Urát nem keresi:
14 akkor kivág az Úr Izráelből főt és farkat, pálmaágat és kákát egy napon.
15 A vén és tekintélyes ember a fő; és a hazugság-tanító próféta a farok:
16 és e nép vezetői félrevezetők lettek; vezetettjei pedig elnyelendők.
17 Ezért ifjain nem örül az Úr, és árváin és özvegyein nem könyörül; mert mindnyája istentelen és gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem tér meg haragja és keze még kinyújtva.
18 Mert hitetlenség ég, mint a tűz, tövist és tüskét eszik; és felgyújtja az erdő sűrűjét, és porba száll füstoszlopként.
19 A Seregek Urának haragjától ég a föld; és olyanná lett a nép, mint a tűz eledele. Senki testvérén nem könyörül;
20 jobbra vág, és éhezik: és eszik balra, és nem lakik jól; ki-ki karja húsát eszi:
21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; együtt ezek Júda ellen! Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva.