1Mert nem homály illeti, amin nyomor van. Az előző időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét; és az utóbbiban megtisztelte a Tengerútját, Jordánelvét, a pogányok Galileáját.
2A nép, mely sötétségben járt, látott nagy világosságot; e és akik a halál árnyékországában laknak, világosság fénylett fel azoknak.
3Megsokasítottad a vigasságot, megnövelted az örömöt; örülnek előtted, mint aratáskor örülnek, mint akkor vigadnak, mikor zsákmányt osztanak.
4Mert terhe igáját és válla pálcáját, hajtójának botját eltörted, mint Midján napján.
5Mert minden zörgéssel toppanó topán és vérben meghentergett ruha az égedelemé lesz, tűznek eledele.
6Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és annak vállára száll az uralom; és így nevezik nevét: Csoda-tanácsos, Isten-hős, Örök-atya, Béke-fejedelem.
7Az uralom növelésére és végtelen békére Dávid trónján és királyságán. Hogy felállítsa azt, és erősítse azt ítélettel és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának szerelme műveli ezt.
8Igét küldött az Úr Jákóbra, és leesik Izráelre;
9és megtapasztalja az egész nép, Efraim és Samária lakossága; amint kevélyen és nagyzó szívvel mondják:
10Téglák dőltek, faragott köveket építünk; szikomorfák kivágattak, cédrusokra váltjuk.
11De miután diadalmat ad az Úr Recinen az ő támadóinak; majd az ő ellenségeiket ingerli fel.
12Szíria előlről és a filiszteusok hátulról; úgy eszik Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva.
13És ha a nép nem tér meg sújtolójához; és a Seregek Urát nem keresi:
14akkor kivág az Úr Izráelből főt és farkat, pálmaágat és kákát egy napon.
15A vén és tekintélyes ember a fő; és a hazugság-tanító próféta a farok:
16és e nép vezetői félrevezetők lettek; vezetettjei pedig elnyelendők.
17Ezért ifjain nem örül az Úr, és árváin és özvegyein nem könyörül; mert mindnyája istentelen és gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem tér meg haragja és keze még kinyújtva.
18Mert hitetlenség ég, mint a tűz, tövist és tüskét eszik; és felgyújtja az erdő sűrűjét, és porba száll füstoszlopként.
19A Seregek Urának haragjától ég a föld; és olyanná lett a nép, mint a tűz eledele. Senki testvérén nem könyörül;
20jobbra vág, és éhezik: és eszik balra, és nem lakik jól; ki-ki karja húsát eszi:
21Manassé Efraimot és Efraim Manassét; együtt ezek Júda ellen! Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva.