1Mikor Áliáznak, Jótám fiának napjaiban, ki Uzzija fia, Júda királya volt; felvonult Recin, Szíria királya, és Pekah, Remalja fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, hogy hadakozzon ellene, és nem tudott ellene hadakozni.
2Mikor jelentették Dávid házának, mondván: Megszállt Szíria Efraimnál. Erre megremegett a szíve és népének szíve, mint az erdő fái a szél előtt.
3Akkor azt mondta az Úr Jesajának: Nosza menj ki Áház elé te és Seár Jásúb fiad; a Felső tó csatornájának végére, a Kalló-mező útra,
4és mondd neki: Vigyázz és légy nyugodt! Ne félj és szíved el ne lágyuljon ez előtt a két égett facsonk előtt, mely füstöl Recinnek és Szíriának, meg Remalja fiának haragja hevétől;
5amiért rosszat határozott ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván:
6Menjünk fel Júdába és irtóztassuk meg [és szakítsuk magunkhoz], és tegyük benne királlyá Tabeél fiát.
7Így mondta az én Uram, az Úr: Nem áll meg és nem lesz meg;
8hanem Szíria feje Damaszkusz és Damaszkusz feje Recin, [és hatvanöt esztendő alatt Efraim letörik, hogy nem lesz nép.]
9És Efraim feje Samária és Samária feje Remalja fia. Ha nem bíztok, nem lehettek biztonságban;
10és hozzá tette az Úr: Szólj Áháznak, mondván:
11Kérj magadnak jelt az Urtól, a te Istenedtől; mélyen az alvilágból vagy magasan felülről.
12Áház pedig azt mondta: Nem kérek, és nem kísértem az Urat.
13Erre azt mondta: No, halljátok meg, Dávid háza: Nem elég nektek embereket fárasztani, hogy az én Istenemet is fárasztjátok?
14Ezért az Úr maga ad nektek jelt: íme a szűz fogan, és mikor megszüli fiát, Immánuelnek nevezi annak nevét.
15[Vajat és mézet eszik; mikor el tudja vetni a rosszat, és választani a jót.
16Mert mielőtt a gyermek el tudná vetni a rosszat, és választani a jót: elhagyatottá lesz az a föld, amelynek te irtózol két királya előtt.
17Az Úr hoz reád és népedre és atyád házára napokat, amilyenek nem jöttek attól a naptól fogva, mikor elszakadt Efraim Júdától: [Asszíria királyát].
18És lesz azon a napon, pisszent az Úr a légynek, mely Egyiptom folyóinak végén van; és a méhnek, mely Asszíria földjén van,
19és eljönnek és megszállnak mindnyájan: a szakadékos patakvölgyekben, és a sziklák hasadékaiban; és minden tövisbozóton, és minden baromjáráson.
20Azon a napon megberetválja az Úr a folyón túlról bérelt beretvával, Asszíria királyával a főt és a lábak szőrét, sőt a szakállt is leveszi.
21És lesz azon a napon: Tart valaki egy fiatal tehenet és két juhot,
22a sok tejből, amit adnak, vajat eszik; mert vajat és mézet eszik mindenki,
23aki megmarad az ország közepette.És lesz azon a napon: Lesz, hogy minden hely, ahol ezer szőlőtő ezer ezüstben áll; tövisé és tüskéé lesz.
24Nyilakkal és íjjal juthatnak oda; mert tövis és tüske lesz az egész föld.
25És amely hegyeket kapával kapálnak, egyre sem mégy el, félvén a tövistől és tüskétől; és lesz ökör-járássá és juh-kifutóvá.