1Így mondta az Úr: Az ég a trónom és a föld lábam zsámolya; hol van a ház, melyet nekem építetek, és hol az én nyugvóhelyem?
2Hiszen mindezeket az én kezem alkotta és úgy lettek mindezek, mond az Úr; hanem erre tekintek, aki szegény és töredelmes lelkű, és aki reszket a szavamért.
3Aki az ökröt vágja, emberölő; aki a juhot áldozza, kutyafojtó: aki ételáldozattal áldoz, disznóvérrel; aki tömjént füstölögtet, bálványimádó. Amint ők választották a maguk útjait, és undokságaikat kívánta a lelkük;
4úgy választom én megcsúfoltatásukat, és rájuk hozom, amitől félnek. Azért mert hívtam, és nem volt, ki feleljen, szóltam, és nem hallgattak; és azt tették, ami rossz a szemeimben, és ami nekem nem tetszik, azt választották.
5Halljátok meg az Úr szavát, akik reszkettek beszédéért! Azt mondták testvéreitek, kik gyűlölnek, ellöknek titeket az én nevemért: Mutassa meg az Úr az ő dicsőségét, hogy gyönyörködjünk örömötökben; és ők meg fognak szégyenülni.
6Hallga, zúgás a városból, hallga, a templomból; hallga, az Úr, aki fizet megtorlással ellenségeinek!
7Mielőtt vajúdott volna, szült; mielőtt fájdalom jött volna rá, fiút hozott a világra.
8Ki hallott ilyet, ki látott ilyet; hát megszülethetik egy ország egy nap; vagy megszülethetik egy nemzet egyszerre: hogy Cion vajúdott, meg is szülte fiait?
9Vajon én megnyitom és szülésre nem viszem?- azt mondja az Úr; vagy én, aki szülésre vittem, hát bezárom?- azt mondja a te Istened.
10Örüljetek Jeruzsálemmel és vigadjatok rajta mind, akik szeretitek; örüljetek rajta örömmel mind, akik gyászoltok miatta.
11Hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásainak emlőjéből; hogy szívjatok és gyönyörködjetek dicsőségének bőségéből.
12Mert így mondta az Úr: íme én hozzá hajlítom a békét, mint egy folyamot; és mint áradó patakot a nemzetek dicsőségét, hogy szopjatok; karon hordoznak, térden becéznek benneteket.
13Mint a férfit, akit anyja vigasztal; úgy vigasztallak én meg titeket, és Jeruzsálemben vigasztaltattok meg.
14Mikor meglátjátok, örül a szívetek, és csontjaitok, mint a fű, virulnak; és megismerszik az Urnak keze szolgáin, és haragja ellenségein.
15Mert íme az Úr eljön tűzben, és mint a forgószél, olyanok lesznek szekerei; hogy megadja hévvel az ő haragját, és dorgálását tűzlángokkal.
16Mert tűzzel ítélkezik az Úr, és kardjával minden test felett; és sokan lesznek az Úr megölöttei.
17Akik megszentelik és megtisztítják magukat a kerteknek, egy után, aki a középen van; azoknak, akik megeszik a disznóhúst és az undokságot és az egeret; egyetemben végük lesz, mond az Úr,
18kiknek cselekedeteit és gondolatait én -! Eljön, hogy összegyűjtők minden nemzetet és nyelvet; és eljönnek és látják dicsőségemet:
19és teszek rájuk jelt és küldök közülük menekülteket a nemzetekhez: Tarsisba, Púlba és Lúdba az íjászokhoz, Tubalba és Jávánba, a messze szigetekre, ahol nem hallották nevemet; és nem látták dicsőségemet; és jelentsék meg dicsőségemet a pogányok közt.
20És meghozzák testvéreiteket mind, minden nemzetek közül (áldozati ajándékul az Úrnak) lovakon és szekéren és hintókon, öszvéreken és gyors tevéken szentségem hegyére Jeruzsálembe, azt mondja az Úr; mint ahogyan Izráel fiai viszik az áldozati ajándékot tiszta edényben az Úr házába.
21És közülük is fogok felvenni a lévita-papok közé, azt mondja az Úr.
22Mert miképpen az új egek és az új föld, melyet én alkotok, megállnak előttem, mond az Úr: úgy megáll magotok és nevetek.
23És lesz, hogy hónapról hónapra, és szombatról szombatra; eljön minden test leborulni előttem, azt mondja az Úr.
24És mikor kimennek, gyönyörködnek azoknak az embereknek hulláiban, akik tőlem elszakadtak. Mert férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik; és undorul lesznek minden testnek.