Isaiah 57
1 Az igaz elvész és nincs, ki szívére vegye, és kegyes emberek elvétetnek, anélkül, hogy valaki észrevenné, hogy a veszedelem elől vétetik el az igaz:
2 bemegy békén, nyugszik fekhelyein, aki az ő egyenességében járt.
3 Álljatok hát ide elő ti, boszorkányfiak, házasságtörő faj, ki paráználkodsz is:
4 ki felett akartok kárörvendeni, ki felett akartok szájat tátani, nyelvet öltögetni? Nemde ti bűn gyermekei vagytok, hazug fajzat?
5 Akik hevültök a bálványokkal minden zöldellő fa alatt; levágjátok a gyermekeket a völgyekben a sziklák hasadékai alatt.
6 Völgyi kövekben van részed, ők, ők a te örökséged; nekik is öntöttél italáldozatot, vittél ételáldozatot: vajon ezeken megnyugodjam?
7 Magas és emelkedett hegyre tetted ágyadat, oda is felmentél vágó áldozatot vágni;
8 és az ajtószárny és félfa mögé tetted emlékedet. Mert mellőlem nyíltan felmentél, kiszélesítetted ágyadat, és megegyeztél valamelyikükkel, szeretted ágyukat, amerre láttad.
9 És mentél a királyhoz olajjal, és sokasítottad keneteidet. És elküldted követeidet messzire, és lementél az alvilágig.
10 Ha utad sokaságában elfáradtál, nem mondtad: Hiába! Segédcsapatodat megtaláltad, ezért nem lankadtál el.
11 Te kitől is tartasz és félsz, hogy hazudsz, és velem nem gondolsz, nem veszel szívedre? Nemde én hallgatok, éspedig öröktől fogva, és engem azért nem félsz?
12 Én megjelentem igazságodat és cselekedeteidet, hogy nem segítenek meg téged.
13 Ha kiáltasz, megmentenek téged gyűjteményeid? Hiszen mindnyáját elviszi a szél, elkapja egy lehelet. De aki hozzám menekedik, örökli a földet, és birtokba veszi szentségem hegyét,
14 és azt mondja: Töltsétek, töltsétek, készítsetek utat, vegyétek el a botrányt népem útjából!
15 Mert így mondta a Magas és Emelkedett, ki örökké trónol, és Szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, és a töredelmessel és alázatos lelkűvel, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a töredelmesek szívét.
16 Mert nem örökké perelek, és nem folytonosan haragszom; hiszen a tőlem való szellem megtikkadna, és a lelkek, melyeket én alkottam.
17 Kapzsisága bűnéért megharagudtam, és megvertem őt, arcomat elrejtve. Mikor megharagudtam, elment elpártolva szívének útjára.
18 Útjait láttam, tehát meggyógyítom őt; és vezetem őt és megfizetek vigasztalással neki és gyászolóinak,
19 teremtvén ajkak gyümölcsét. Békesség, békesség a távoliaknak és a közelieknek; azt mondja az Úr, és: Meggyógyítom őt.
20 A hitetlenek pedig olyanok, mint a háborgó tenger, mikor nem bír megnyugodni, és vizei iszapot és sárt hánynak ki.
21 Nincs béke, mondja Istenem, a hitetleneknek.