1Az igaz elvész és nincs, ki szívére vegye, és kegyes emberek elvétetnek, anélkül, hogy valaki észrevenné, hogy a veszedelem elől vétetik el az igaz:
2bemegy békén, nyugszik fekhelyein, aki az ő egyenességében járt.
3Álljatok hát ide elő ti, boszorkányfiak, házasságtörő faj, ki paráználkodsz is:
4ki felett akartok kárörvendeni, ki felett akartok szájat tátani, nyelvet öltögetni? Nemde ti bűn gyermekei vagytok, hazug fajzat?
5Akik hevültök a bálványokkal minden zöldellő fa alatt; levágjátok a gyermekeket a völgyekben a sziklák hasadékai alatt.
6Völgyi kövekben van részed, ők, ők a te örökséged; nekik is öntöttél italáldozatot, vittél ételáldozatot: vajon ezeken megnyugodjam?
7Magas és emelkedett hegyre tetted ágyadat, oda is felmentél vágó áldozatot vágni;
8és az ajtószárny és félfa mögé tetted emlékedet. Mert mellőlem nyíltan felmentél, kiszélesítetted ágyadat, és megegyeztél valamelyikükkel, szeretted ágyukat, amerre láttad.
9És mentél a királyhoz olajjal, és sokasítottad keneteidet. És elküldted követeidet messzire, és lementél az alvilágig.
10Ha utad sokaságában elfáradtál, nem mondtad: Hiába! Segédcsapatodat megtaláltad, ezért nem lankadtál el.
11Te kitől is tartasz és félsz, hogy hazudsz, és velem nem gondolsz, nem veszel szívedre? Nemde én hallgatok, éspedig öröktől fogva, és engem azért nem félsz?
12Én megjelentem igazságodat és cselekedeteidet, hogy nem segítenek meg téged.
13Ha kiáltasz, megmentenek téged gyűjteményeid? Hiszen mindnyáját elviszi a szél, elkapja egy lehelet. De aki hozzám menekedik, örökli a földet, és birtokba veszi szentségem hegyét,
14és azt mondja: Töltsétek, töltsétek, készítsetek utat, vegyétek el a botrányt népem útjából!
15Mert így mondta a Magas és Emelkedett, ki örökké trónol, és Szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, és a töredelmessel és alázatos lelkűvel, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a töredelmesek szívét.
16Mert nem örökké perelek, és nem folytonosan haragszom; hiszen a tőlem való szellem megtikkadna, és a lelkek, melyeket én alkottam.
17Kapzsisága bűnéért megharagudtam, és megvertem őt, arcomat elrejtve. Mikor megharagudtam, elment elpártolva szívének útjára.
18Útjait láttam, tehát meggyógyítom őt; és vezetem őt és megfizetek vigasztalással neki és gyászolóinak,
19teremtvén ajkak gyümölcsét. Békesség, békesség a távoliaknak és a közelieknek; azt mondja az Úr, és: Meggyógyítom őt.
20A hitetlenek pedig olyanok, mint a háborgó tenger, mikor nem bír megnyugodni, és vizei iszapot és sárt hánynak ki.
21Nincs béke, mondja Istenem, a hitetleneknek.