1Hó! mind, akik szomjúhoztok, menjetek a vízre (akinek pénze nincs is); menjetek, vegyetek élelmet és egyetek: és menjetek, vegyetek élelmet pénz nélkül, és megfizetés nélkül bort és tejet!
2Miért adnátok ki pénzt arra, ami nem kenyér; és keresményt arra, ami meg nem elégít? Hallgatván hallgassatok rám, akkor jót esztek; és gyönyörködik lelketek a kövérségben.
3Nyújtsátok fületeket és jertek hozzám, hallgassatok, akkor él lelketek; és kötök veletek örök szövetséget Dávid iránti kegyelmem hűségével.
4Amint népek számára való tanúnak adtam őt népek fejedelméül és parancsolójául:
5úgy fogsz szólítani oly nemzetet, melyet nem ismersz; és fog hozzád futni oly nemzet, mely téged nem ismer. [Az Urért, a te Istenedért, és Izráel Szentjéért, mert megdicsőített téged.]
6[Keressétek az Urat, mikor jelen van; hívjátok őt, mikor közel van!
7Hagyja el a hitetlen az ő útját és a bűn embere gondolatait; és térjen meg az Úrhoz és irgalmaz neki, és a mi Istenünkhöz, mert gazdag a megbocsátásban.
8Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, mond az Úr.
9Mert magasabbak az egek a földnél; úgy magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.]
10Mert miképpen leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megáztatja a földet, és megtermékenyíti és kicsiráztatja azt; és ad magot a magvetőnek és kenyeret az evőnek:
11Úgy lesz az én igém, mely számból kijön, nem tér vissza hozzám Úresen; hanem megcselekszi, amit akarok, és sikerre viszi, amire küldöttem.
12Mert örömben vonultok ki és békében vezéreltettek; a hegyek és a halmok ujjongásban törnek ki előttetek, és a mező fái mind kézzel tapsolnak.
13A tövis helyett ciprus nő, és a csalán helyett mirtus nő; és lesz az Úrnak dicsőségére, örök jelül, mely ki nem vágatik.