Isaiah 5
1 Hadd énekeljek kedvesemről; kedvesem dalát szőlőjéről. Szőlője volt kedvesemnek egy kövér hegyormon.
2 És felásta azt és köveit kihányta, és beültette fajszőlővel. Tornyot is épített bele, taposó gödröt is vágott bele: és várta, hogy szőlőt teremjen; és egrest termett.
3 Most azért Jeruzsálem lakossága és Júda népe: ítéljetek hát énközöttem és az én szőlőm között:
4 Mit kellett volna még szőlőmmel tennem, és nem tettem meg vele? Mikor azt vártam, hogy szőlőt teremjen, miért termett egrest?
5 Most azért hát tudtotokra akarom adni, mit fogok én tenni az én szőlőmmel. Eltávolítom sövényét, szolgáljon legelésre; lebontom kerítését, legyen kifutóhellyé.
6 És parlaggá teszem azt, nem nyesik és nem kapálják, és tövis és tüske veri fel; a felhőknek pedig megparancsolom, hogy esőt ne adjanak rá.
7 Mert a Seregek Urának szőlője Izráel háza, és Júda népe az ő gyönyörűséges ültetvénye: és várt jogosságra, és íme gonoszság; igazságra, és íme gazság!
8 Jaj, akik házat házhoz ragasztotok, és mezőt mezőhöz kapcsoltok; míg már nincs hely, és csak ti magatok laktok az ország közepette:
9 [Füleimbe a Seregek Ura: Hogy sok ház pusztasággá lesz, nagyok és szépek lakatlanná!]
10 Mert tíz hold szőlő fog egy bátot teremni; és egy hómer mag fog egy efát teremni.
11 Jaj, akik korán reggel részegítő italt hajhásznak, szÚrkületig mulatnak, bor hevíti őket:
12 és hárfa és koboz, dob és fuvola és bor van lakomáikon; és az Úr munkájára nem tekintenek, kezeinek cselekedetét nem látják.
13 [Ezért ment fogságra népem tudomány híján; éspedig dicsősége, mint éhség emberei, és tömege szomjtól aszottan.
14 Ezért tágította ki az alvilág vágyát és tátotta ki száját mód nélkül; és szállott alá dísze és tömege, és tolongása és a benne vigadó.
15 És lesüllyedt az ember, és lealáztatott a férfi; és kevélyek szemei lealáztattak.
16 És felmagasztosult a Seregek Ura az ítéletben; és a szent Isten megszenteltetett igazságban.
17 És bárányok legelték, mint legelőjüket; és a kövérek romjait jövevények ették.]
18 Jaj, akik hamisság kötelein húzzák a bűnt; és mintegy szekér-kötélen a vétket:
19 akik azt mondják: Siessen, és siettesse művét, hogy lássuk; és jöjjön el és váljon valóra tanácsa Izráel Szentjének, hogy megismerjük!
20 Jaj, akik azt mondják a rossznak: Jó; és a jónak: Rossz; akik sötétséget világossággá tesznek, és világosságot sötétséggé; akik keserűt édessé tesznek, és édest keserűvé.
21 Jaj, akik bölcsek a saját szemükben; és önmaguk előtt értelmesek!
22 Jaj, akik hősök a borivásban; és derék emberek a részegítő ital töltögetésében:
23 akik igaznak mondják ki a bűnöst megvesztegetés fejében; az igazaktól pedig eltávolítják igazságukat.
24 Ezért mint tűz nyelve tarlót eszik; és ellobbant szénaszál elmállik: gyökerük olyanná lesz, mint a rothadás, és virágjuk, mint a por, felszáll; mert megvetették a Seregek Urának tanítását, és Izráel Szentjének mondását elvetették.
25 Ezért lobbant fel az Úr haragja népére és nyújtotta ki rá kezét és verte meg őt, úgy, hogy megrendültek a hegyek és holttestük szemét gyanánt volt az utcák közepette. Mindezzel nem tért meg haragja; és keze még kinyújtva.
26 És zászlót emel a távoli nemzetnek, és oda pisszenti a föld végéről. És íme hamar és gyorsan megérkezik;
27 nincs fáradt és nincs tántorgó közte: nem szunnyad és nem alszik; és nincs megoldozva deréköve, és nincs elszakadva saruszíja.
28 Akinek nyilai élesek és minden íja fel van vonva: lovainak patái úgy tekinthetők, mint a kova, és kerekei, mint a forgószél;
29 olyan ordítása van, mint a nőoroszlánnak. És ordít, mint az oroszlánkölyök, és morog és zsákmányt ragad; és elviszi, és nincs, ki megmentse.
30 És rámordul azon a napon, mint a tenger moraja, és rátekint az országra; és íme szorongó sötétség, világossága is elsötétült felhőiben.