1Íme, az Úr megÚresíti a földet, és elpusztítja azt; és felforgatja felszínét, és szétszórja lakosait.
2És úgy jár a nép, mint a pap, a szolga, mint ura, a szolgáló, mint úrnője; a vevő, mint az eladó, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, a hitelező, mint akinek hitelez.
3MegÚresíttetvén megÚresíttetik a föld, és kifosztatván kifosztatik; mert az Úr szólta ezt az igét.
4Elfonnyad, ellankad a föld, lehervad, ellankad a világ; lehervadnak a föld népének magasságai.
5Mert a föld meg van fertőztetve lakosai alatt; mert áthágták a Tant, megszegték a törvényt, megtörték az örök szövetséget.
6Ezért eszi átok a földet, és bűnhődnek a rajta lakók; ezért égnek a föld lakosai, és kevés ember marad meg.
7Elfonnyad a must, lehervad a szőlő; sóhajt minden vidám szívű.
8Megszűnik dobok vígsága, elmúlik vigadók lármája; megszűnik hárfa vígsága.
9Nóta mellett nem isznak bort; keserű az erős ital az ivónak.
10Le van törve a puszta város; zárva minden ház bemenete.
11Kiáltás van az utcákon a borért; lealkonyult minden vigasság, száműzetésbe ment a föld öröme.
12A városban pusztulás maradt; és rommá töretett a kapu.
13Mert úgy fog történni a földön a népek között, mint az olajbogyó verés, mint a böngészés, ha vége a szÚretnek.
14[Azok felemelik szavukat, ujjonganak, az Úr felségéről kiáltanak a tengerről:
15ezért keleten levők, tiszteljétek az Urat; a tenger szigetein levők, az Úrnak, Izráel Istenének nevét!]
16A föld szárnyáról éneklést hallottunk: Dicsőség az igazra!; és azt mondtam: Végem van; végem van, jaj nekem, rablók rabolnak, és rabolva rabolnak a rablók!
17Félelem és verem és hurok reád, földnek lakója!
18És lesz, hogy aki fut a félelem szavától, beleesik a verembe; és aki feljön a verem belsejéből, megfogatik a hurokban. Mert a magasságbeli csatornák megnyílnak, és megremegnek a föld alapjai;
19összetöretvén összetöretik a föld, szétesvén szétesik a föld: meginogván meginog a föld;
20tántorogva tántorog a föld, mint a részeg ember; és megleng, mint a szárnyék; és ránehezedik a bűne és elesik; és nem kel fel többé.
21És lesz azon a napon, meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban; és a föld királyait a földön.
22És befogatnak fogoly-fogsággal a verembe, és lezáratnak a tömlöcbe; és sok idő múlva meglátogattatnak.
23És elpirul a hold és elsápad a nap: mert a Seregek Ura király Cion hegyén és Jeruzsálemben, és az ő vénei előtt dicsőség.