1Az a beszéd, melyet Jesaja, Amóc fia látott Júda és Jeruzsálem felől.
2És lesz az utolsó napokban, szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetejében és a halmoknál feljebb emelve: minden nemzet hozzá özönlik;
3és sok nép megy és azt mondja: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házába; hogy tanítson minket útjaira, és járjunk az ő ösvényein. Mert Cionból jön ki tanítás, és az Úr szava Jeruzsálemből.
4És igazságot tesz a nemzetek között, és ítél a sok nép között: és kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké; nem emel nemzet nemzetre kardot, és nem tanulnak többé háborút.
5Jákób háza jertek, járjunk az Úr világosságában!
6Mert azért vetetted el népedet, Jákób házát, mert tele volt kelettel és felhőnézőkkel, mint a filiszteusok; és a külföld gyermekeivel fogtak kezet.
7És tele volt országa ezüsttel és arannyal, és vége nem volt kincseinek;
8és tele volt országa lovakkal, és vége nem volt harci szekereinek.És tele volt országa bálványokkal; saját kezük csinálmánya előtt borultak le, az előtt, amit saját ujjai csináltak.
9Ezért kellett embernek lesüllyedni és férfinak lealáztatni; és nem bocsáthattál meg nekik:
10Menj be a sziklába és rejtőzzél a porba; az Úr félelme és felséges dicsősége elől.
11Emberi kevélység szeme lealáztatik és emberi fennelgés lesüllyed; csak az Úr lesz magasztos azon a napon.
12Mert napja van a Seregek Urának minden kevély és magas ellen és minden emelkedett ellen, hogy lealáztassék.
13És a Libánon minden cédrusa ellen, melyek magasak és emelkedettek; és a Básán minden cserfája ellen.
14És minden magas hegy ellen; és minden emelkedett halom ellen:
15és minden torony ellen; és minden erődített kőfal ellen:
16és minden Tarsis-járó hajó ellen; és minden kívánatos jelenség ellen.
17És lesüllyed az ember fennelgése, és férfiak fensége lealáztatik; csak az Úr lesz magasztos azon a napon.
18A bálványok pedig egészen eltűnnek; és bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba:
19az Úr félelme és felséges dicsősége elől, mikor felkél a földet megrettenteni.
20Azon a napon eldobja az ember ezüst-bálványait és arany-bálványait, amelyeket csinált magának, hogy leboruljon előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek:
21hogy bemenjenek a szirtek Úregeibe és a kősziklák hasadékaiba; az Úr félelme és felséges dicsősége elől, mikor felkél a földet megrettenteni.
22Hagyjatok fel az emberrel, kinek orrában egy lehelet van; mert mire becsülhető ő?