Isaiah 1
1 Jesajának, Amóc fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől: Uzzija, Jótám, Aház és Hizkija júdai királyok napjaiban.
2 Hallgassatok egek, és figyelmezz föld, mert az Úr beszél: Fiakat neveltem, és méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem.
3 Ökör ismeri gazdáját, szamár ura jászlát; Izráel nem ismeri, népem nem érti meg.
4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép, gonosztevők magva, megromlott fiak: elhagyták az Urat, elvetették Izráel Szentjét, hátat fordítottak!
5 Mire akartok még verést, hogy folytatjátok az elpártolást? Az egész fej egy betegség, az egész szív elsenyvedett;
6 tetőtől fogva talpig nincs benne épség: seb és sebhely és friss vágás; nincs kinyomva és nincs bekötve, és olajjal sincs lágyítva.
7 Országotok pusztaság, városaitok tűzzel felégetve: földetek előttetek van, idegenek élvezik azt; és puszta, mint az idegendúlás.
8 De megmaradt Cion leánya, mint kunyhó a szőlőben; mint szárnyék a dinnyeföldön, mint megtartott város.
9 Ha a Seregeknek Ura meg nem hagyta volna nekünk maradéknak; csaknem olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlókká.
10 Halljátok az Úr szavát, Szodoma vezérei; figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe!
11 Minek nekem véres áldozataitok tömege?; azt mondja az Úr. Megelégeltem a kosok égő áldozatait, és a göbölyök kövérét. Sem bikák és bárányok vérében, sem bakokéban nem telik kedvem:
12 ha eljöttök színem előtt jelentkezni, ki követeli ezt kezetekből? Udvaromba ne lépjetek
13 többé hamis áldozatot hozni; undok füstölés az előttem. Újhold és szombat, gyülekezet összehívása: nem bírok el bűnt és ünneplést!
14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket meggyűlölte lelkem; teherré lettek rám nézve, elfáradtam hordozni.
15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem tőletek szemeimet. Ha szaporítjátok is az imádságot, nem hallgatom meg. Kezeitek vérrel vannak tele;
16 mosódjatok meg, tisztuljatok meg: távolítsátok el cselekedeteiteknek gonoszságát szemeim elől. Szűnjetek meg rosszat tenni,
17 tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jó útra1 az elnyomót: tegyetek igazat az árvának, vigyétek az özvegy perét.
18 No jertek, pereljünk, azt mondja az Úr: ha vétkeitek olyanok, mint a karmazsin, fehérekké lesznek, mint a hó; ha vörösek, mint a bíbor, olyanokká lesznek, mint a gyapjú.
19 Ha engedtek és szófogadók lesztek; az ország javát eszitek:
20 ha pedig vonakodtok és ellenszegültök; kard esz meg benneteket. Mert az Úr szája szólott.
21 Oh mily paráznává lett a hűséges város! Tele volt ítélettel, igazság lakott benne, és most gyilkosok.
22 Ezüstöd salakká lett; borod vízzel hamisítottá.
23 Fejedelmeid pártütők és tolvajok cinkosai. Mindnyájan szeretik a megvesztegetést, és ajándékot hajhásznak; árvának nem tesznek igazat, özvegy pere nem megy elébük.
24 Ezért ez az Urnak, a Seregek Urának, Izráel erősének mondása: Jaj, elégtételt veszek ellenségeimen, és bosszút állok ellenségeimen;
25 azután reád fordítom kezemet. És eltisztítom mintegy lúgsóval salakodat; és eltávolítom minden sejtedet:
26 és ismét olyan bírákat adok neked, mint eleinte, és olyan tanácsosokat, mint kezdetben: azután ez lesz a neved: igazság városa, hűséges város.
27 Cion meg fog váltani ítélettel; és megtérői igazsággal.
28 De romlás a pártütőkre és vétkesekre együtt! És akik az Urat elhagyják, elvesznek:
29 mert szégyent vallanak a tölgyfákkal, melyeket kívántatok. És megpirultok a kertek miatt, melyeket választottatok:
30 mert olyanok lesztek, mint a cser, melyen száraz a lomb; és mint a kert, melynek nincs vize.
31 És az erős csepűvé lesz, munkája pedig szikrává; és elégnek mindketten együtt, nincs ki eloltsa.