Genesis 47
1 És bement József, jelentést tett Faraónak és azt mondta: Atyám és testvéreim juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal eljöttek Kanaán földjéről, és most Gósen földjén vannak.
2 És testvérei közül öt embert magával vitt, és Faraó elé állította őket.
3 És azt mondta Faraó a testvéreinek: Mi a foglalkozástok? És azt mondták Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mind mi, mind atyáink.
4 Aztán azt mondták Faraónak: Azért jöttünk, hogy meghúzódjunk az országban, mert nincs legelője szolgáid juhainak, mert nagy az éhínség Kanaán földjén; most tehát hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén.
5 Erre így szólt Faraó Józsefnek, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.
6 Egyiptom földje előtted van, az ország legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet; lakjanak Gósen földjén; és ha tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, tedd azokat a saját jószágom főpásztoraivá.
7 Aztán bevitte József atyját Jákóbot és Faraó elé állította őt; és megáldotta Jákób Faraót.
8 Akkor azt mondta Faraó Jákóbnak: Mekkora a te életéveidnek ideje?
9 És azt mondta Jákób Faraónak: Az én bujdosásom éveinek ideje százharminc esztendő; kevés és rossz volt az én életéveimnek ideje, és nem érte el atyáim életéveinek idejét, az ő bujdosásuk napjaiban.
10 És miután megáldotta Jákób Faraót; kiment Faraó elől.
11 Aztán József letelepítette atyját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptom földjén, az ország legjobb részében, a Ramszesz földjén; amiképpen Faraó parancsolta.
12 És ellátta József atyját és testvéreit, és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint.
13 Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert igen nagy volt az éhínség; úgy, hogy kimerült Egyiptom földje és Kanaán földje az éhínségtől.
14 József pedig mindazt a pénzt, ami található volt Egyiptom földjén és Kanaán földjén, felszedte a gabonáért, amit vásároltak; és bevitte József a pénzt a Faraó házába.
15 Mikor kifogyott a pénz Egyiptom földjéről és Kanaán földjéről, akkor egész Egyiptom odament Józsefhez és azt mondta: Adj nekünk kenyeret! Hát miért haljunk meg szemed láttára? Mert nincs pénz!
16 József pedig azt mondta: Adjátok ide barmaitokat, és adok nektek barmaitokért; ha nincs pénz.
17 És elvitték barmaikat Józsefhez, és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; így tartotta össze őket kenyérrel abban az esztendőben összes juhaikért.
18 Mikor az az esztendő eltelt, elmentek hozzá a másik esztendőben, és azt mondták neki: Nem titkoljuk uram előtt, hanem elfogyott a pénz, és a lábas jószág uramnál van; nem maradt uram előtt egyéb, mint testünk és szántóföldünk.
19 Miért haljunk meg szemeid előtt mi is, szántóföldünk is? Végy meg minket és szántóföldünket a kenyéren; és legyünk mi és szántóföldünk Faraó rabszolgái, aztán adj magot, hogy éljünk, és ne haljunk meg, és a szántóföld ne pusztuljon el.
20 Megvette tehát József Egyiptom minden szántóföldjét Faraó számára, mert az egyiptomiak mindnyájan eladták mezejüket, mert erőt vett rajtuk az éhínség; így lett a föld Faraóé.
21 Ami pedig a népet illeti, azt rabszolgává tette; Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig.
22 Csak a papok földjét nem vette meg; mert a papoknak illetménye volt Faraótól, és ezt az illetményüket ették, amit Faraó adott nekik, ezért nem adták el szántóföldjüket.
23 És azt mondta József a népnek: íme megvettelek benneteket ma földestől Faraó számára; ihol nektek mag, és vessétek be a szántóföldet.
24 És majd a termésből adjatok egyötöd részt Faraónak; a négy rész pedig legyen a tietek, magnak a mezőre és eledelül nektek és háznépeiteknek és eledelül kicsinyeiteknek.
25 És azt mondták: Megmentetted életünket; ha kegyelmet találunk uram szemeiben, rabszolgái leszünk Faraónak.
26 És szabállyá tette ezt József a mai napig Egyiptom szántóföldjére (Faraó javára az ötödre vonatkozólag); csak maguknak a papoknak szántóföldje nem lett Faraóé.
27 Izráel tehát Egyiptom országában lakott, Gósen földjén; és megöröködött benne, és szaporodott és megsokasodott nagyon.
28 Jákób pedig tizenhét esztendőt élt Egyiptomban; tehát Jákób életéveinek ideje száznegyvenhét esztendő volt.
29 Mikor közeledett Izráel halálának ideje, hívatta fiát, Józsefet, és azt mondta neki: Ha kedvességet találtam szemeidben, tedd, kérlek, a kezedet ágyékom alá; és cselekedj velem szeretetet és hűséget, ne temess el engem, kérlek, Egyiptomban.
30 Ha elaluszom atyáimmal, vígy ki engem Egyiptomból, és temess engem az ő sírjukba. És ő azt mondta: Én a te beszéded szerint fogok cselekedni.
31 Erre azt mondta neki: Esküdjél meg nekem! Es megesküdött neki; mire Izráel meghajtotta magát az ágy fejére.