1És bement József, jelentést tett Faraónak és azt mondta: Atyám és testvéreim juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal eljöttek Kanaán földjéről, és most Gósen földjén vannak.
2És testvérei közül öt embert magával vitt, és Faraó elé állította őket.
3És azt mondta Faraó a testvéreinek: Mi a foglalkozástok? És azt mondták Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mind mi, mind atyáink.
4Aztán azt mondták Faraónak: Azért jöttünk, hogy meghúzódjunk az országban, mert nincs legelője szolgáid juhainak, mert nagy az éhínség Kanaán földjén; most tehát hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén.
5Erre így szólt Faraó Józsefnek, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.
6Egyiptom földje előtted van, az ország legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet; lakjanak Gósen földjén; és ha tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, tedd azokat a saját jószágom főpásztoraivá.
7Aztán bevitte József atyját Jákóbot és Faraó elé állította őt; és megáldotta Jákób Faraót.
8Akkor azt mondta Faraó Jákóbnak: Mekkora a te életéveidnek ideje?
9És azt mondta Jákób Faraónak: Az én bujdosásom éveinek ideje százharminc esztendő; kevés és rossz volt az én életéveimnek ideje, és nem érte el atyáim életéveinek idejét, az ő bujdosásuk napjaiban.
10És miután megáldotta Jákób Faraót; kiment Faraó elől.
11Aztán József letelepítette atyját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptom földjén, az ország legjobb részében, a Ramszesz földjén; amiképpen Faraó parancsolta.
12És ellátta József atyját és testvéreit, és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint.
13Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert igen nagy volt az éhínség; úgy, hogy kimerült Egyiptom földje és Kanaán földje az éhínségtől.
14József pedig mindazt a pénzt, ami található volt Egyiptom földjén és Kanaán földjén, felszedte a gabonáért, amit vásároltak; és bevitte József a pénzt a Faraó házába.
15Mikor kifogyott a pénz Egyiptom földjéről és Kanaán földjéről, akkor egész Egyiptom odament Józsefhez és azt mondta: Adj nekünk kenyeret! Hát miért haljunk meg szemed láttára? Mert nincs pénz!
16József pedig azt mondta: Adjátok ide barmaitokat, és adok nektek barmaitokért; ha nincs pénz.
17És elvitték barmaikat Józsefhez, és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; így tartotta össze őket kenyérrel abban az esztendőben összes juhaikért.
18Mikor az az esztendő eltelt, elmentek hozzá a másik esztendőben, és azt mondták neki: Nem titkoljuk uram előtt, hanem elfogyott a pénz, és a lábas jószág uramnál van; nem maradt uram előtt egyéb, mint testünk és szántóföldünk.
19Miért haljunk meg szemeid előtt mi is, szántóföldünk is? Végy meg minket és szántóföldünket a kenyéren; és legyünk mi és szántóföldünk Faraó rabszolgái, aztán adj magot, hogy éljünk, és ne haljunk meg, és a szántóföld ne pusztuljon el.
20Megvette tehát József Egyiptom minden szántóföldjét Faraó számára, mert az egyiptomiak mindnyájan eladták mezejüket, mert erőt vett rajtuk az éhínség; így lett a föld Faraóé.
21Ami pedig a népet illeti, azt rabszolgává tette; Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig.
22Csak a papok földjét nem vette meg; mert a papoknak illetménye volt Faraótól, és ezt az illetményüket ették, amit Faraó adott nekik, ezért nem adták el szántóföldjüket.
23És azt mondta József a népnek: íme megvettelek benneteket ma földestől Faraó számára; ihol nektek mag, és vessétek be a szántóföldet.
24És majd a termésből adjatok egyötöd részt Faraónak; a négy rész pedig legyen a tietek, magnak a mezőre és eledelül nektek és háznépeiteknek és eledelül kicsinyeiteknek.
25És azt mondták: Megmentetted életünket; ha kegyelmet találunk uram szemeiben, rabszolgái leszünk Faraónak.
26És szabállyá tette ezt József a mai napig Egyiptom szántóföldjére (Faraó javára az ötödre vonatkozólag); csak maguknak a papoknak szántóföldje nem lett Faraóé.
27Izráel tehát Egyiptom országában lakott, Gósen földjén; és megöröködött benne, és szaporodott és megsokasodott nagyon.
28Jákób pedig tizenhét esztendőt élt Egyiptomban; tehát Jákób életéveinek ideje száznegyvenhét esztendő volt.
29Mikor közeledett Izráel halálának ideje, hívatta fiát, Józsefet, és azt mondta neki: Ha kedvességet találtam szemeidben, tedd, kérlek, a kezedet ágyékom alá; és cselekedj velem szeretetet és hűséget, ne temess el engem, kérlek, Egyiptomban.
30Ha elaluszom atyáimmal, vígy ki engem Egyiptomból, és temess engem az ő sírjukba. És ő azt mondta: Én a te beszéded szerint fogok cselekedni.
31Erre azt mondta neki: Esküdjél meg nekem! Es megesküdött neki; mire Izráel meghajtotta magát az ágy fejére.