1Atyámfiai, ha rajta kapatik is egy ember valami botláson, ti, akik lelkiek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelídségnek lelkével; vigyázván magadra, hogy te is meg ne kísértessél.
2Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
3Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
4Minden ember pedig az ő maga cselekedeteit vizsgálja meg, és akkor csak önmagában lesz neki a dicsekedni valója, és nem a másikban,
5mert mindenik a saját terhét fogja hordozni.
6Aki pedig az igére taníttatik, részesítse minden javaiban azt, aki őt tanítja.
7Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg: mert amit az ember vet, azt aratja is.
8Mert aki az ő testébe vet, a testből arat romlást; aki pedig a lélekbe vet, a lélekből arat örök életet.
9A jócselekvésben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem ernyedünk.
10Azért tehát, míg időnk van, cselekedjük a jót mindenkivel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
11Lássátok, milyen nagy betűkkel írtam nektek az én kezemmel!
12Akik testi dolgokban keresnek tetszést, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre, csak hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket.
13Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.
14Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, ha nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében; ki által nekem a világ megfeszíttetett, s én is a világnak.
15Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés.
16És akik e szabály szerint járnak, békesség azokra és könyörület, és az Isten Izráelére.
17Ezután senki nekem terhemre ne legyen; mert én az Úr Jézus bélyegeit hordozom az én testemben.
18A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel, atyámfiai! Ámen.