1és elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai a városokban voltak; a nép mint egy ember Jeruzsálembe gyülekezett.
2És felkelt Jésua, Jócádák fia és testvérei, a papok és Zerubbábel, a Sealtiél fia és testvérei, és megépítették Izráel Istenének oltárát, hogy égő áldozatokat áldozzanak rajta, mint meg van írva Mózesnek, az Isten emberének tanításában.
3És mikor felállították az oltárt a maga helyén, bár az ország népei miatt rajtuk levő félelemben égő áldozatokat áldoztak rajta az Úrnak, reggeli és estéli égő áldozatokat;
4és megrendezték a sátoros ünnepet, mint meg van írva; a napról napra való égő áldozattal szabály szerinti számban, minden napra valót a maga napján.
5Így azután a folytonos égő áldozatot és az újholdakra és minden ünnepre valót is, mely az Úrnak van szentelve; valamint mindazokért valót, kik önkéntes ajándékot adtak az Úrnak.
6A hetedik hónap első napjától fogva kezdtek az Úrnak égő áldozatokat áldozni; míg az Úr templomának alapköve nem tétetett le.
7Pénzt adtak tehát a kővágóknak és ácsoknak; és ételt, italt meg olajat a cidoniaknak és tírusziaknak, hogy hozzanak cédrusfákat a Libánonról tengeren Jáfába, a szerint az engedély szerint, melyet Círusz perzsa király adott nekik.
8És a második esztendőben azután, hogy megérkeztek az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban; hozzáfogtak Zerubbábel, Sealtiél fia, és Jésua, Jócádák fia, és többi testvéreik, a papok és a léviták és mindazok, akik megérkeztek a fogságból Jeruzsálembe, és beállították a lévitákat húszévestől fogva és azon fölül vezetőkül az Úr házának munkája fölé.
9Felállt tehát Jésua fiaival és testvéreivel, Kadmiél fiaival, Júda fiai9 mint egy ember, az Isten házában munkát végzők vezetésére; Henadád fiai, fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal.
10És mikor az építők letették az Úr házának alapkövét; oda állították a papokat öltözetükben kÚrtökkel, és a lévitákat, Ászáf fiait, cimbalmokkal, az Urat dicsérni Dávidnak, Izráel királyának kezei alatt.
11És rázendítettek a dicséretre és vallástételre az Úrról, hogy jó, hogy örökkévaló az ő kegyelme Izráelen; az egész nép pedig ujjongott nagy ujjongással, dicsérvén az Urat, hogy letétetett az Úr házának alapköve.
12És sokan a papok, a léviták és az ősháztájak fői közül, az öregek, akik látták az első házat, mikor ennek a háznak alapkövét letették a szemeik előtt, nagy hangon sírtak; sokan pedig örömujjongással kiáltoztak.
13Úgyhogy a nép nem ismerte meg az örömujjongás hangját a nép sírásának hangjától; mert a nép nagy riadalommal ujjongott, és a hang messzire elhallatszott.