Ezekiel 3
1 És azt mondta nekem, Emberfia, amit kapsz, edd meg; edd meg ezt a tÚretet, és eredj, szólj Izráel házához.
2 És kinyitottam a számat; és megetette velem ezt a tÚretet.
3 És azt mondta nekem: Emberfia, hasadat etesd meg és beleidet töltsd meg ezzel a tÚrettel, melyet én neked adok. És mikor megettem, olyan édes volt számban, mint a méz.
4 És azt mondta nekem: Emberfia, eredj, menj el Izráel házához, és szólj nekik az én szavaimmal.
5 Mert nem homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te: Izráel házához.
6 Nem sok néphez, homályos ajkúakhoz és nehéz nyelvűekhez, kiknek nem érted beszédét; ha hozzájuk küldtelek volna, ők hallgatnának rád.
7 De Izráel háza nem akar reád hallgatni, mert nem akar reám hallgatni; mert Izráel egész háza kemény homlokú és kemény szívű.
8 Íme arcodat keménnyé teszem, olyanná, mint az ő arcuk; és homlokodat keménnyé, olyanná, mint az ő homlokuk.
9 Mint a gyémánt, tűzkőnél keményebbé tettem homlokodat; ne félj tőlük és ne ijedj meg tőlük, mert pártos ház.
10 És azt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amit neked szólok, fogadd szívedbe, és füleiddel halld meg.
11 És eredj, menj el a foglyokhoz, néped fiaihoz, és szólj nekik és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr; ha hallgatják, ha elhagyják.
12 Ekkor felemelt engem a szellem, és nagy zúgás hangját hallottam magam mögött: „Áldott az Úr dicsősége\, az ő helyéről;
13 és az élőlények szárnyainak hangját, amint egymáshoz értek, és a kerekek hangját velük együtt; és nagy zúgás hangját.
14 És a szellem felemelt, és elvitt engem; és elmentem keserűen lelkem haragjában, és az Úr keze erős volt rajtam.
15 És mikor megérkeztem Tel-Abíbba a foglyokhoz, akik a Kebár folyó mellett laktak, és oda, ahol ők laktak, ott ültem köztük hét napig elkábultan.
16 Hét nap múlva aztán lett hozzám az Úr szava, mondván:
17 Emberfia, őrállóul adtalak téged Izráel házának; tehát ha igét hallasz számból, intsd meg őket nevemben.
18 Ha én azt mondom a hitetlennek: „Meghalván meg halsz\, te pedig nem inted meg őt, és nem szólsz, hogy óvd a hitetlent az ő hitetlen útjából, hogy megtartsd életét; ő, a hitetlen, meghal bűnében, és vérét a te kezedből keresem elő.
19 De ha te megintetted a hitetlent, és nem tér meg a hitetlenségéből és hitetlen útjáról; ő meghal bűnében, de te megmentetted lelkedet.
20 És ha eltér az igaz ember igazságától és bűnt cselekszik, és gáncsot vetek eléje, ő meghal; ha nem intetted meg őt, a maga vétkében hal meg, és nem számíttatnak be neki igaz cselekedetei, melyeket cselekedett; de vérét a te kezedből keresem elő.
21 Ha pedig te megintetted az igazat, hogy igaz ember ne vétkezzék, és ő nem vétkezik; élvén él, mert megfogadta az intést, és te is megmentetted életedet.
22 És lett ott rajtam az Úr keze; és azt mondta nekem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.
23 És felkeltem, és kimentem a völgybe, és íme ott állt az Úr dicsősége, mint az a dicsőség, melyet a Kebár folyónál láttam; és orcáimra estem.
24 És belém jött a szellem, és lábamra állított engem; és beszélt velem és azt mondta nekem: Menj be, zárkózzál be házadba.
25 És reád, emberfia, íme köteleket vetnek és azokkal megkötöznek téged, és nem mehetsz ki közéjük;
26 nyelvedet pedig ínyedhez ragasztom, és megnémulsz, és nem lehetsz nekik feddő emberük; mert ők pártos ház.
27 De mikor szólok hozzád, megnyitom a szádat, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr! Aki hallja, hallja, és aki elhagyja, elhagyja; mert ők pártos ház.