1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Emberfia, mondd Tírusz fejedelmének: Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy felfuvalkodott a szíved, és azt mondtad: Isten vagyok én, Isten székén ülök a tengerek szívében; pedig te ember vagy, és nem Isten, bár olyanná tetted szívedet, mint az Isten szíve;
3íme te bölcsebb vagy Dánielnél; semmi rejtett dolog nem homályos neked
4bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot; és szereztél aranyat és ezüstöt kincstáraidba:
5nagy bölcsességeddel kereskedésed által megsokasítottad gazdagságodat; és gazdagságodban felfuvalkodott a szíved.
6Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy olyanná tetted szívedet, mint Isten szíve:
7ezért íme én hozok rád idegeneket, a legkegyetlenebb nemzetet; és kihúzzák karjukat bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényedet.
8A verembe visznek téged alá, és meghalsz az átdöföttek halálával a tengerek szívében.
9Mondván mondod-e majd: „Isten vagyok én\, az előtt, aki megöl? Holott te ember vagy és nem Isten, annak kezében, aki átdöf.
10Körülmetéletlenek halálával halsz meg; idegenek keze által, mert én szólottam, mond az én uram, az Úr.
11És lett hozzám az Úr szava, mondván:
12Emberfia, mondj gyászéneket Tírusz királyára; és mondd neki: Így mondta az én uram, az Úr: Te, tökély pecsétje, bölcsességgel teljes, és tökéletes szépség!
13Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított el, karmeol, topáz és gyémánt, krizolit, ónix és jáspis, zafír, rubin és smaragd; és arany volt a munkája dobjaidnak és vájataidnak rajtad, teremtésed napján készültek.
14Te Kérub voltál az oltalmazó kenetével; és oda tettelek, Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek között jártál.
15Te jámbor voltál utaidban teremtésed napjától; míg álnokság nem találtatott benned, kereskedelmed megnövekedése által.
16Mikor megtelt bensőd erőszakkal és vétkeztél; fertőzöttnek nyilvánítottalak az Isten hegyéhez: és kipusztítottalak, oh oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.
17Felfuvalkodott a szíved szépségedben, megrontottad bölcsességedet fényeden; a földre hajítottalak téged királyok elé, odaadtalak, hogy gyönyörködjenek benned.
18Bűneid sokságával és kereskedelmed álnokságával megfertőztetted szentélyeidet: ezért hoztam ki tüzet belőled, mely megevett téged, és hamuvá tettelek a földön mindenki szemében, aki lát.
19Minden ismerősöd elszörnyed rajtad a népek között; ijedelem lettél, és nem létezel soha többé.
20És lett hozzám az Úr szava, mondván:
21Emberfia, fordítsd arcodat Cidon felé; és prófétálj ellene,
22és mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok, Cidon, és megdicsőítem magamat benned; és megtudják, hogy én vagyok az Úr: mikor ítéleteket cselekszem benne, és megmutatom szentségemet benne;
23és bocsátok rá döghalált, és vért utcáira, és sebesült-hullást benne kard által. [Mely rá jön mindenfelől, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.]
24És nem lesz többé Izráel házának szúró tövise és fájó tüskéje egész környékükről, akik őket megvetik; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.
25Így mondta az én uram, az Úr: Mikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, melyek közé szétszóródtak; és megmutatom rajtuk szentségemet a pogányok szemeibe, és földjükön fognak lakni, melyet Jákób szolgámnak adtam:
26akkor biztonságban fognak rajta lakni; és építenek házakat, és ültetnek szőlőket, mert biztonságban laknak: mikor ítéleteket cselekszem mindazokon, akik megvetik őket körül; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük.