1És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; és mondd neki: így szól az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
2Ha pedig vonakodol elbocsátani; akkor én megverem egész határodat békákkal.
3Békáktól nyüzsög majd a Nílus, és felmásznak és bemennek a házadba, a hálószobádba és az ágyadra; és szolgáid és néped házába, és sütőkemencéidbe és sütőteknőidbe.
4Sőt reád, népedre és minden szolgádra felmásznak a békák.
5Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet vessződdel a folyókra, a csatornákra és a tavakra; és hozd fel a békákat Egyiptom földjére.
6És Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire; és feljöttek a békák és elborították Egyiptom földjét.
7Akkor az írástudók cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel; ők is felhozták a békákat Egyiptom földjére.
8És hívatta Faraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről; akkor elbocsátom a népet, hogy áldozzanak az Úrnak.
9Mózes pedig azt mondta Faraónak: Mikorra parancsolja Felséged, hogy könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kiirtsa tőled a békákat, és házaidból; csak a Nílusban maradjanak?
10És azt mondta: Holnapra; amire ő azt mondta: Amint parancsolod, hogy megtudd, hogy nincs olyan, mint az Úr, a mi Istenünk.
11Tehát eltávoznak a békák tőled és házaidból, szolgáidtól és népedtől; csak a Nílusban maradnak meg.
12Mikor aztán Mózes és Áron elment Faraótól; kiáltott Mózes az Úrhoz a békák miatt, melyeket Faraóra bocsátott.
13Az Úr pedig Mózes beszéde szerint cselekedett; és kivesztek a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről.
14És felhalmozták őket rakásonként úgy, hogy bűzlött az ország.
15Ekkor látta Faraó, hogy meglett a könnyebbülés, tehát megkeményítette szívét és nem hallgatott rájuk; mint ahogyan az Úr szólott.
16Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki vessződet és üsd meg a föld porát; hogy szúnyoggá legyen Egyiptom egész országában.
17És úgy cselekedtek, és mikor Áron kinyújtotta kezét vesszejével és megütötte a föld porát, fellépett a szúnyog emberen és barmon; a föld minden pora szúnyoggá lett Egyiptom egész országában.
18Akkor az írástudók cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel, hogy előhozzák a szúnyogokat, de nem bírták. Mikor a szúnyog emberen és barmon fellépett,
19azt mondták az írástudók Faraónak, Isten ujja ez. De Faraó szíve szilárd maradt, és nem hallgatott rájuk, mint ahogyan az Úr szólott.
20Azt mondta az Úr Mózesnek: Reggel kelj fel korán és állj Faraó elé, olyankor szokott a vízre kimenni; és mondd neki: így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem.
21Mert ha nem bocsátod el az én népemet, akkor én reád bocsátom és szolgáidra és népedre és házaidra a kutyalegyet; és megtelnek Egyiptom házai a kutyaléggyel, még a talaj is, melyen vannak.
22De külön veszem azon a napon Gósen földjét, amelyen az én népem áll, hogy ott ne legyen kutyalégy; avégre, hogy megtudd, hogy én, az Úr, az országban vagyok,
23és váltságot teszek az én népem között és a te néped között. Holnapra meglesz ez a jel.
24És ekképpen cselekedett az Úr, és tömeges kutyalégy jött Faraó házára és szolgái házára; és Egyiptom egész földjére, úgyhogy tönkrement az ország a kutyalégy folytán.
25Akkor Faraó hívatta Mózest és Áront: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban.
26De Mózes azt mondta: Nem helyes így cselekedni, mert utálat az egyiptomiak előtt, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek; ha a szemeik előtt áldoznánk olyat, ami utálat az egyiptomiaknak, vajon nem köveznének-e meg bennünket?
27Három napi útra kell mennünk a sivatagba; hogy úgy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, amint mondja nekünk.
28És azt mondta Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a sivatagban, csak nagyon messze ne menjetek; imádkozzatok érettem.
29Mózes pedig azt mondta: íme én kimegyek tőled és imádkozom az Úrhoz, és eltávozik a kutyalégy Faraótól, szolgáitól és népétől holnap; csak többé meg ne csaljon Faraó, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az Úrnak.
30Azzal kiment Mózes Faraótól; és imádkozott az Úrhoz.
31Az Úr pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és eltávolította a kutyalegyet Faraótól, szolgáitól és népétől, nem maradt egy sem.
32De Faraó ezúttal is megkeményítette szívét; és nem bocsátotta el a népet.