1Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nézd, én Istenné teszlek téged Faraó előtt; és testvéred, Áron, legyen a prófétád.
2Te beszélj meg vele mindent, amit parancsolok neked; Áron pedig, a testvéred, beszélje meg Faraóval, hogy bocsássa el Izráel fiait országából.
3Én pedig megkeményítem Faraó szívét; hogy megsokasítsam jeleimet és csodáimat Egyiptom országában;
4és nem hallgat rátok Faraó. Akkor ráteszem kezemet Egyiptomra; és kihozom seregeimet, népemet, az Izráel fiait Egyiptom országából nagy ítéletekkel.
5És majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, mikor kinyújtom kezemet Egyiptomra; és kihozom Izráel fiait őközülük.
6És megcselekedte Mózes és Áron; amint parancsolta nekik az Úr, úgy cselekedtek.
7És Mózes nyolcvan esztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom; mikor Faraóval beszéltek.
8Így szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
9Ha beszél veletek Faraó és azt mondja: Tegyetek magatok mellett csodát; akkor mondd Áronnak: Fogd a vessződet és vesd Faraó elé, kígyóvá lesz.
10Mikor aztán bement Mózes és Áron Faraóhoz, úgy cselekedtek, amint az Úr parancsolta; és mikor Áron Faraó elé és szolgái elé vetette vesszejét, az kígyóvá lett.
11Akkor Faraó is hívatta a bölcseket és varázslókat; és úgy cselekedtek azok is, Egyiptom írástudói, az ő titkos mesterségükkel:
12mindenik eldobta vesszejét, és azok kígyókká lettek (és Áron vesszeje elnyelte az ő vesszeiket):
13Faraó szíve tehát szilárd maradt, és nem hallgatott rájuk; amiképpen az Úr szólott.
14És azt mondta az Úr Mózesnek: Nehéz a Faraó szíve; vonakodik elbocsátani a népet.
15Eredj Faraóhoz reggel, olyankor szokott kimenni a vízre, és állj elébe a Nílus partján; a vesszőt pedig, mely kígyóvá változott, fogd a kezedbe.
16És mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem a sivatagban; de íme nem engedelmeskedtél mostanig.
17Így szól az Úr: Erről ismered meg, hogy én vagyok az Úr: hogy én ráütök ezzel a vesszővel, mely a kezemben van, a vízre, mely a Nílusban van, és vérré változik.
18És a halak, melyek a Nílusban vannak, meghalnak, és a Nílus megbüdösödik; úgyhogy az egyiptomiak utálnak vizet inni a Nílusból.
19És azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Fogd vessződet és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizeire, folyóikra, csatornáikra, tavaikra és minden vízgyűjtőikre, hogy vérré legyenek; és legyen vér Egyiptom egész országában, a faedényekben is, a kőedényekben is.
20És úgy cselekedett Mózes és Áron, amint az Úr parancsolta, és felemelte vesszejét és megütötte a vizet, mely a Nílusban volt, Faraó szemei előtt és szolgáinak szemei előtt; és vérré változott a víz, mind ami a Nílusban volt.
21És a halak, melyek a Nílusban voltak, meghaltak, és megbüdösödött a Nílus, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak vizet inni a Nílusból; a vér pedig fellépett Egyiptom egész földjén.
22Akkor Egyiptom írástudói cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel; és Faraó szíve szilárd maradt és nem hallgatott rájuk, mint ahogyan az Úr szólott.
23És megfordult Faraó és hazament; és ezt sem vette a szívére.
24Egész Egyiptom pedig a Nílus körül ásott ivóvizet; mert a Nílus vizéből nem tudtak inni.
25Így telt el hét nap; miután az Úr megverte a Nílust.