Exodus 5
1 Ezután pedig bement Mózes és Áron, és azt mondták Faraónak: így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepeljenek nekem a sivatagban.
2 De Faraó azt mondta: Kicsoda az az Úr, akinek én hallgassak szavára, hogy elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és Izráelt sem bocsátom el.
3 Erre azt mondták: A héberek Istene találkozott velünk, szeretnénk hát elmenni háromnapi útra a pusztába és áldozni az Úrnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen bennünket pestissel vagy fegyverrel.
4 Egyiptom királya pedig azt mondta nekik: Oh Mózes és Áron, miért szabadítjátok fel a népet munkáitól? Eredjetek robototokra!
5 Aztán azt mondta Faraó: íme sok most a föld népe; hát megszüntetitek rajtuk a robotot. A népet még jobban elnyomják.
6 És parancsolatot adott Faraó azon a napon a nép robotmestereinek és intézőinek, mondván:
7 Többé ne adjatok polyvát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt; maguk menjenek és szedegessenek maguknak polyvát.
8 De a megállapított vályogmennyiséget, amit ezelőtt csináltak, rójátok rájuk, ne szállítsátok le; mert lusták ők, azért kiáltoznak mondván: Menjünk, áldozzunk a mi Istenünknek!
9 Legyen a szolgálat nehéz az embereken, hogy azzal legyen dolguk; és ne nézzenek hazug szavakra.
10 És kimentek a nép robotmesterei és intézői és azt mondták a népnek, mondván: így szól Faraó, nem adok nektek polyvát.
11 Menjetek magatok, hozzatok magatoknak polyvát onnét, ahol találtok; mert semmivel sincs lejjebb szállítva munkátok.
12 És elszéledt a nép Egyiptom egész földjén; hogy tarlót szedegessen polyvának.
13 A robotmesterek pedig szorították, mondván: Végezzétek el munkáitokat, minden nap dolgát a maga napján úgy, mint mikor megvolt a polyva.
14 Az Izráel fiai közül való intézőket pedig, akiket Faraó robotmesterei tettek föléjük, verték, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott vályogvetést sem tegnap, sem ma úgy, mint ezelőtt.
15 És az Izráel fiai közül való intézők elmentek, és kiáltottak Faraóhoz mondván: Miért bánsz így szolgáiddal?
16 Polyvát nem adnak szolgáidnak, mégis azt mondják: Vályogot csináljatok nekünk; most már verik is szolgáidat, így vétkezel néped ellen.
17 Az pedig azt mondta: Lusták vagytok ti, lusták; ezért mondjátok: Menjünk, áldozzunk az Úrnak.
18 Most tehát menjetek, dolgozzatok, és polyvát nem adnak nektek; de a vályogmennyiséget be kell adnotok.
19 Mikor az Izráel fiai közül való intézők ily bajban látták magukat, hogy azt kell mondaniuk: Nem szállíthatjátok lejjebb a rátok eső vályogot, minden nap dolgát a maga napján:
20 akkor bukkantak rá Mózesre és Áronra; akik ott álltak velük szemben, mikor kijöttek Faraótól.
21 És azt mondták nekik: Tekintsen rátok az Úr és ítéljen; kik bennünket utálatosakká tettetek Faraó szemeiben és az ő szolgái szemeiben, hogy fegyvert adjatok a kezükbe, hogy minket megöljenek.
22 Mózes pedig az Úrhoz fordult és azt mondta: Uram, miért tettél rosszat ezzel a néppel, miért küldöttél engem?
23 Hiszen mióta bementem Faraóhoz, hogy beszéljek a te nevedben, azóta bánik rosszul ezzel a néppel; megmenteni pedig nem mentetted meg népedet.