1Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Vágj magadnak két kőtáblát, olyanokat, mint az elsők voltak; hogy felírjam azokra a táblákra azokat a beszédeket, amelyek az első táblákon voltak, melyeket összetörtél.
2És légy kész reggelre; hogy jöjj fel reggel a Szináj hegyére, és állj ott elébem a hegy tetején.
3De senki fel ne jöjjön veled, még ne is mutatkozzék senki az egész hegyen; még a juh vagy a marha se legeljen a felé a hegy felé.
4És vágott két kőtáblát, olyanokat, mint az elsők voltak, és reggel korán felkelt Mózes, és felment a Szináj hegyére, mint ahogyan parancsolta neki az Úr; és két kőtáblát vett a kezébe.
5És mikor az Úr leszállt a felhőben, ő odaállt mellé ott; és segítségül hívta az Úr nevét.
6Akkor elvonult előtte az Úr és így kiáltott: Az Úr az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten; hosszútűrő és nagy kegyelmű és hűségű.
7Aki kegyességet tart ezeríziglen, megbocsát vétket, gonoszságot és bűnt; de büntetlenül semmiképpen nem hagy, meglátogatja az atyák vétkét a fiakon és a fiaknak fiain, harmad- és negyedíziglen.
8Erre Mózes sietve meghajtotta magát a földig, és leborult,
9és azt mondta: Ha valóban kegyelmet találtam szemeidben, Uram, jöjjön közöttünk, kérlek, az én Uram; mert kemény nyakú nép ez, tehát bocsásd meg vétkünket és bűneinket, és végy minket birtokodba.
10Erre ő azt mondta: íme én ezennel szövetséget kötök, egész néped előtt olyan csodákat fogok tenni, amilyenek nem történtek az egész földön és egy nemzet között sem; hogy lássa meg az az egész nép, amely között te vagy, az Úr cselekedetét, mert félelmetes az, amit én cselekedni fogok veled.
11Vigyázz arra, amit én ma parancsolok neked; íme én kiűzöm előled az emorit, a kanaánit, a hittit, a perizzit, a hivvit és a jebuszit:
12vigyázz magadra, szövetséget ne köss annak az országnak a lakosságával, amelybe te bemégy, nehogy tőrré legyen közötted.
13Hanem oltáraikat döntsétek le, szent köveiket törjétek össze; és szentfáikat vágjátok ki.
14Mert nem szabad más isten előtt leborulnod; mert az Úr neve Féltékeny, féltékeny Isten ő.
15Ne köss szövetséget az ország lakosaival; hogy mikor az ő isteneiket bálványozzák és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, nehogy te is egyél az ő áldozatukból.
16Ne végy leányaik közül fiaidnak; hogy mikor leányaik bálványozzák az ő isteneiket, nehogy a te fiaidat is bálványozásba vigyék az ő isteneik után.
17Öntött isteneket ne csinálj magadnak.
18A kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsd. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, amint megparancsoltam neked, az Abíb hónap kitűzött idején; mert az Abíb hónapban jöttél ki Egyiptomból.
19Minden méhmegnyító az enyém; minden jószágod is, a hím, tehén vagy juh első fajzása.
20De a szamár első fajzását váltsd meg egy juhval, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts; és ne lássák az én orcámat Úres kézzel.
21Hat napon át dolgozzál, a hetedik napon pedig szünetelj; szántás és aratás idején is szünetelj.
22És rendezz magadnak egy hetek ünnepét a búza aratásának zsengéjére; és a takarodás ünnepét az esztendő lefolyásakor.
23Esztendőnként háromszor jelenjék meg közüled minden férfi az Úrnak, Jahvénak, Izráel Istenének színe előtt.
24Mert nemzeteket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat; és senki sem kívánja meg országodat, mikor felmégy, hogy megjelenjél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt esztendőnként háromszor.
25Ne áldozd áldozatom vérét kovászos kenyérrel. És a pászka ünnepének áldozata ne maradjon meg éjszakán át reggelig.
26Földed zsengéjének elejét vidd be az Úrnak, a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét anyja tejében.
27És azt mondta az Úr Mózesnek: írd fel magadnak ezeket a beszédeket; mert ezeknek a beszédeknek értelmében kötöttem veled szövetséget, és Izráellel.
28És ott volt az Úrral negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evett és vizet nem ivott; és felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.
29Mikor aztán Mózes leszállt a Szináj hegyéről, és a törvény két táblája Mózes kezében volt, mikor leszállt a hegyről; akkor Mózes nem tudta, hogy arcának bőre sugárzott a vele való beszédtől.
30Áron pedig és Izráel fiai mind, mikor látták Mózest, hogy íme sugárzott az arca bőre: féltek hozzá közelíteni.
31Csak mikor Mózes szólította őket, akkor fordultak vissza hozzá Áron és mind, akik fők voltak a gyülekezetben; úgy beszélt velük Mózes.
32Azután közeledtek aztán Izráel többi fiai is; és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr beszélt vele a Szináj hegyén.
33Mikor pedig elvégezte Mózes a velük való beszédet; egy takarót tett az arcára.
34De mikor bement Mózes az Úr elé, hogy beszéljen vele, mindig levette a takarót, addig, míg kiment; és mikor kiment, elmondta Izráel fiainak, ami parancsot vett.
35Akkor látták Izráel fiai Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának a bőre; aztán visszatette Mózes a takarót az arcára addig, míg bement vele beszélni.