Esther 9
1 És a tizenkettedik hónapban, azaz Adár havában, annak tizenharmadik napján, mikor a király szava és parancsa teljesüléséhez érkezett; azon a napon, melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtuk, és úgy fordult, hogy éppen a zsidók vettek hatalmat gyűlölőiken:
2 összegyülekeztek a zsidók városaikban Ahasvérus király minden tartományában, hogy kezet vessenek azokra, akik nekik veszedelmükre törtek; és senki nem állt velük szembe, mert félelem szállt meg tőlük minden népet.
3 És a tartományok minden fejedelme, és a kormányzók, a pasák és a király hivatalnokai támogatták a zsidókat; mert félelem szállta meg őket Mordekájtól.
4 Mert nagy volt Mordekáj a király házában és híre elment minden tartományba; mert e férfi, Mordekáj, folyton nagyobb lett.
5 Így aztán megverték a zsidók minden ellenségüket fegyveres, gyilkoló, elveszítő vereséggel; és elbántak gyűlölőikkel kedvük szerint.
6 Súsán székvárosában is öltek a zsidók és elvesztettek ötszáz férfit.
7 És Parsandátát, Dalfont, Aszpatát,
8 Pórátát, Adalját, Aridátát,
9 Parmastát, Ariszait, Aridait és Vajzátát,
10 a zsidóüldöző Hámánnak, Hammedátá fiának tíz fiát megölték; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket.
11 Még aznap eljutott a Súsán székvárosában megölöttek száma a király elé.
12 És azt mondta a király Eszter királynénak, Súsán székvárosában gyilkoltak a zsidók és elvesztettek ötszáz férfit és Hámán tíz fiát, a többi királyi tartományban mit csinálhattak!? Hát mi kérésed van, és megadatik neked, és mi kívánságod még, és meglesz.
13 És Eszter azt mondta: Ha a királynak tetszik, engedtessék meg holnap is a zsidóknak, akik Súsánban vannak, hogy a mai parancs szerint cselekedjenek: Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a fára.
14 Erre a király kimondta, hogy úgy történjék, és a parancsot kiadták Súsánban; és Hámán tíz fiát felakasztották.
15 Összegyülekeztek tehát a zsidók, akik Súsánban voltak, Adár havának tizennegyedik napján is, és megöltek Súsánban háromszáz férfit; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket.
16 A többi zsidók pedig kik a királyi tartományokban voltak, összegyülekeztek és helyt álltak életükért és ellenségeitől való nyugalmukért, és megöltek gyűlölőikből hetvenötezeret; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket
17 Adár havának tizenharmadik napján; és megnyugodtak annak tizennegyedikén, és lakoma és vigasság napjává tették azt.
18 Ellenben azok a zsidók, akik Súsánban voltak, összegyülekeztek tizenharmadikán és tizennegyedikén is; és tizenötödikén nyugodtak meg, és azt tették lakoma és vigasság napjává.
19 Ezért a vidéki zsidók, akik kerítetlen városokban laknak, Adár havának tizennegyedikét tartják vigasság és lakoma napjának és ünnepnapnak; melyen ételeket küldenek egymásnak.
20 És megírta Mordekáj ezeket a dolgokat; és leveleket küldött az összes zsidóknak akik Ahasvérus király összes tartományaiban voltak közel és távol;
21 kötelességükké tévén nekik, hogy Adár hónap tizennegyedik napját, és annak tizenötödik napját megtartsák; minden évről évre,
22 mint oly napokat, melyeken a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, és oly hónapot, mely rájuk nézve búról vigasságra fordult és gyászról ünnepnapra; hogy megtartsák azokat lakoma és vigasság napjainak, melyeken ételeket küldenek egymásnak és ajándékokat a szegényeknek.
23 És a zsidók hagyománnyá tették, amit tenni megkezdettek; és amit Mordekáj írt nekik.
24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, minden zsidó ellensége, kigondolta a zsidók ellen, hogy elveszti őket; és púrt, azaz sorsot vetett megrontásukra és elvesztésükre;
25 de mikor Eszter bement a király elé, azt mondta a levéllel: Térjen gonosz kigondolása, melyet a zsidók ellen gondolt ki, a saját fejére; és akasszák fel őt és fiait a fára:
26 ezért nevezték el ezeket a napokat Purimnak a púr névről. Ennek a levélnek minden szava alapján, és amit erre vonatkozólag láttak és ami hozzájuk jutott,
27 ezért tették kötelezővé és hagyománnyá a zsidók magukra, magvukra és minden hozzájuk csatlakozókra nézve elévülhetetlenül, hogy megtartsák ezt a két napot előírásuk és határidejük szerint; minden esztendőről esztendőre;
28 és hogy ezek a napok emlékezetben legyenek és megtartassanak mindig, nemzedékről nemzedékre, családról, családra, tartományról tartományra és városról városra; és ezek a Purim-napok ki ne évüljenek a zsidók közül, és emlékezetük ki ne vesszen magvukból.
29 Írt Eszter királyné is, Abihail leánya, és a zsidó Mordekáj teljes hatalommal érvényesítendő ezt a második Purim-levelet,
30 leveleket küldött az összes zsidókhoz százhuszonhét tartományba, Ahasvérus királyságába, barátságos és őszinte szavakkal;
31 hogy tartsák meg ezeket a Purim-napokat a maguk rendelt idejében, mint ahogyan kötelezővé tette rájuk a zsidó Mordekáj és Eszter királyné, és mint ahogyan kötelezővé tették magukra és magvukra a böjtök és jajkiáltásuk dolgát.
32 És Eszter szava megerősítette ezeket a Purim-történeteket, és beíratott a könyvbe.