1És ha figyelemmel hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázva, hogy megcselekedd minden parancsolatát, amit én parancsolok neked ma; akkor legfelsővé tesz téged az Úr, a te Istened, a föld minden nemzete fölött;
2és reád jön mindez az áldás és utolér téged. Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára,
3áldott leszel a városban; és áldott leszel a mezőn.
4Áldott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse; és barmod gyümölcse, teheneid ellése és juhod fajzása.
5Áldott a kosarad és a sütőteknőd.
6Áldott leszel jöttödben; és áldott leszel mentedben.
7Ellenségeidet, akik rád támadnak, az Úr megverve teszi elődbe; egy úton jönnek ki reád és hét úton futnak el előtted.
8Az Úr az áldást melléd rendeli csűreidben és mindenben, amire kezedet kinyújtod; és megáld téged az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
9Szent néppé állít fel magának az Úr téged, mint megesküdött neked; ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz.
10És látja a föld minden népe, hogy az Úr neve neveztetett feletted; és félnek tőled.
11És jóval bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, barmod gyümölcsében és földed gyümölcsében; a földön, melyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
12Megnyitja az Úr neked az ő jó kincstárát, az eget, hogy esőt adjon országodnak idejében, és hogy megáldja kezed minden munkáját; úgy, hogy sok nemzetnek adhatsz kölcsön, te pedig nem veszel kölcsön.
13És fővé tesz téged az Úr és nem farkká, és csak fölül leszel és nem leszel alul; ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok neked ma, hogy megtartsd és megcselekedd;
14és el nem térsz egy igétől sem, amit én parancsolok nektek ma, sem jobbra, sem balra; más istenek után járva és azoknak szolgálva.
15De ha nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázva, hogy megcselekedd minden parancsolatát és törvényét, melyeket én parancsolok neked ma; akkor reád jön mindez az átok és utolér téged.
16Átkozott leszel a városban; és átkozott leszel a mezőn.
17Átkozott a kosarad és a sütőteknőd.
18Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse; teheneid ellése és juhod fajzása.
19Átkozott leszel jöttödben; és átkozott leszel mentedben.
20Reád bocsátja az Úr az átkot, a bomlást és a dorgálást mindenben, amire kinyújtod kezedet, hogy megtedd; amíg elpusztulsz és amíg hirtelen elveszel cselekedeteid gonoszsága miatt, amiért engem elhagytál.
21Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, míg ki nem pusztít téged a földről, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd.
22Megver téged az Úr sorvadással és hidegleléssel, gyulladással és lázzal, szárazsággal, üszöggel és ragyával; melyek üldöznek, míg el nem veszel.
23És eged, mely fejed felett van, rézzé lesz; a föld pedig, mely alattad van, vassá.
24Az Úr porrá teszi országod esőjét; és homok száll rád alá az égből, míg el nem pusztulsz.
25Az Úr megverve tesz téged ellenséged elé, egy úton mégy ki rá és hét úton futsz el előtte; és réme leszel a föld minden országának.
26És holttested eledelévé lesz minden égi madárnak és mezei állatnak; és nem lesz, ki elriassza.
27Megver téged az Úr egyiptomi fekéllyel és gümőkkel, rühvel és kosszal úgy, hogy nem tudsz meggyógyulni.
28Megver téged az Úr őrjöngéssel, vaksággal és szívrettegéssel:
29úgyhogy tapogatni fogsz délben, mint a vak tapogat a sötétben, és nem boldogulsz útaidban; hanem csak elnyomott és megrabolt leszel minden időben, és nem lesz, ki megszabadítson.
30Feleséget jegyzel és más férfi hál vele; házat építesz és nem laksz benne; szőlőt ültetsz és nem nyitod meg.
31Ökrödet szemeid előtt vágják le és nem eszel belőle; szamaradat előtted rabolják el és nem tér vissza hozzád; juhodat ellenségeidnek adják; és nincs ki megszabadítson.
32Fiaidat és leányaidat más népnek adják, és szemeid látják és epednek értük egész nap; de semmit sem tehetsz.
33Földed gyümölcsét és minden munkádat megeszi egy nép, melyet nem ismertél; és csak elnyomott és összetört leszel minden időben.
34És megőrülsz a látványtól, amit szemeid látnak.
35Megver téged az Úr gonosz fekéllyel térdeiden és combjaidon úgy, hogy nem tudsz meggyógyulni; talpadtól fogva fejed tetejéig.
36Elvisz az Úr téged és királyodat, akit magad fölé állítasz, oly néphez, melyet nem ismertél sem te, sem atyáid; és szolgálsz ott más isteneket, fát és követ.
37És borzadállyá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden nép között, ahova vezet téged az Úr.
38Sok magot viszel ki a mezőre; de keveset gyűjtesz be, mert megemészti azt a sáska.
39Szőlőket ültetsz és művelsz; de bort nem iszol, nem is szÚretelsz, mert megeszi azt a féreg.
40Olajfáid lesznek egész határodban; de olajjal nem kened magadat, mert olajbogyód lehull.
41Fiaid és leányaid születnek; de nem lesznek tieid, mert a fogságba mennek.
42Minden fádat és földed gyümölcsét elfoglalja a sáska.
43A jövevény, aki közötted van, föléd emelkedik feljebb, feljebb; te pedig alászállasz, lejjebb, lejjebb.
44Ő ad neked kölcsön és nem te adsz neki kölcsön; ő lesz fővé, te pedig farkká leszel.
45És rád jönnek ezek az átkok mind, és üldöznek téged és utolérnek téged, míg el nem pusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsd parancsolatait és törvényeit, melyeket parancsolt neked:
46és rajtad lesznek jelül és csodául, és a te magodon örökké.
47Annak fejében, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel a mindenben való bőség miatt:
48szolgálni fogod ellenségedet, akit rád bocsát az Úr, éhségben, szomjúságban, mezítelenségben és mindennek szűkében; és vasigát tesz a nyakadba, míg ki nem pusztít téged.
49Egy nemzetet hoz rád az Úr messziről, a föld végéről, miként a sas repül; egy nemzetet, melynek nyelvét nem érted:
50egy kemény arcú népet; mely vén emberre nincs tekintettel, ifjúnak pedig nem kegyelmez.
51És megemészti barmod gyümölcsét és földed gyümölcsét míg ki nem pusztulsz, mert nem hagy neked gabonát, mustot és olajat, teheneid ellését és juhodnak fajzását; amíg el nem veszít téged.
52És megostromol téged minden kapudban, míg egész országodban le nem dőlnek magas és megerősített kőfalaid, amelyekben te bízol. És mikor ostromol téged minden kapudban, egész országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked:
53megeszed méhed gyümölcsét, fiaid és leányaid húsát, akiket ad neked az Úr, a te Istened; a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged. [9]
54Közötted a legfinomabb és igen kényes férfi irigy szemmel néz fivérére és keblén levő feleségére és többi fiaira, akiket meghagy;
55hogy egyiknek se adjon közülük fiai húsából, akiket meg fog enni, mert nem hagytak neki semmit a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged minden kapudban.
56Közted a legfinomabb nő és a legkényesebb, aki meg nem próbálta a talpát a földre tenni kényeskedésből és finomságból; irigy szemmel néz keblén levő férjére és fiára és leányára;
57aztán mására, mely lábai közül kijön, és fiaira, kiket szülni fog; mert megeszi őket mindennek hiányában rejtekben; a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged kapuidban.
58Ha nem vigyázol, hogy megcselekedd ennek a tanításnak minden szavát, melyek meg vannak írva ebben a könyvben; félvén ezt a dicső és félelmes nevet, az Urat, a te Istenedet:
59akkor csodálatos módon hoz az Úr csapásokat reád és csapásokat a te magodra; nagy és állandó csapásokat, és gonosz és állandó betegségeket.
60És ismét rád hozza Egyiptom minden betegségét, melyektől irtóztál; és hozzád ragadnak.
61Mindenféle betegséget és mindenféle csapást is hoz reád az Úr, mely nincs megírva a tanításnak ebben a könyvében; míg ki nem pusztulsz.
62És kevesen maradtok, ahelyett hogy annyian volnátok, mint az ég csillagai sokaságra nézve; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára.
63És amiképpen örült az Úr rajtatok, mikor jót tett veletek és megsokasított titeket; úgy fog örülni az Úr rajtatok, mikor elveszít titeket és elpusztít titeket: és kigyomláltattok arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd azt.
64És szétszór téged az Úr minden nép közé a föld egyik végétől a föld másik végéig; és szolgálsz ott más isteneket, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid, fát és követ.
65És ezek között a nemzetek között nem lesz pihenésed, nem lesz nyughelye talpadnak; hanem reszkető szívet ad neked az Úr ott, és szemek sóvárgását, lélek epedését.
66Életed függőben lesz előtted; úgyhogy éjjel-nappal félsz, és nem bízol életedben.
67Reggel azt mondod: Bárcsak már este volna; este pedig azt mondod: Bárcsak már reggel volna; szíved félelme miatt, melyet félsz, és szemeid látása miatt, melyet látsz.
68És visszavisz téged az Úr Egyiptomba hajókon azon az úton, amelyről azt mondtam neked: Ne lásd meg azt már többé; és rabszolgákul és rabnőkül áruljátok ott magatokat ellenségeiteknek, de nem lesz vevő.