Deuteronomy 15
1 Hétévenként elengedést csinálj.
2 És ez az elengedés módja: Engedje el minden hitelező, amit kölcsön adott felebarátjának; ne szorongassa felebarátját és testvérét, mert elengedést hirdettek az Úrért. [31]
3 Az idegent szorongathatod; de amid testvérednél lesz, engedje el kezed.
4 Bár ugyan nem lesz közted szegény, mert megáldván megáld téged az Úr abban az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy örökségül birtokodba vedd azt;
5 ha ugyan valóban hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázván, hogy megcselekedd mindezt a parancsolatot, melyet én parancsolok neked ma.
6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, mint ahogyan szólott neked; és te sok nemzetnek adsz kölcsönt, de te nem veszel kölcsön, és sok nemzeten uralkodsz, de rajtad nem uralkodnak.
7 Ha lesz közted szegény, testvéreid közül egy, kapuid egyikében, a te országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked; ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt:
8 hanem készséggel nyisd ki neki kezedet; és szívesen adj neki kölcsön, amennyi elég arra a szükségletére, ami szükséglete lesz neki.
9 Vigyázz magadra, nehogy egy mihaszna gondolat támadjon szívedben, mondván: Közel van a hetedik év, az elengedés esztendeje, és rossz szemmel nézz szegény testvéredre és ne adj neki; ő pedig az Úrhoz kiáltson ellened és bűn legyen rajtad.
10 Készséggel adj neki úgy, hogy ne bánja szíved, hogy adsz neki; mert ezért a dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet kinyújtod.
11 Mert nem fogy ki a szegény az országból: azért parancsolom én neked, mondván: Készséggel nyisd ki kezedet testvérednek, nyomorultadnak és szegényednek országodban.
12 Ha testvéred adatik el neked, a héber férfi vagy a héber nő; hat évig szolgáljon téged, a hetedik esztendőben pedig bocsásd őt magadtól szabadon.
13 És ha elbocsátod őt magadtól szabadon; ne bocsásd el Úresen.
14 Bőven rakd meg őt juhodból, szérűdről és sajtódból; adj neki, amivel megáldott téged az Úr, a te Istened.
15 És jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptom országában, de megváltott téged az Úr, a te Istened; ezért parancsolom én neked ezt a dolgot ma.
16 Ha pedig azt mondja neked: Nem megyek el tőled; mert megszeretett téged és házadat, mert jó dolga van neki nálad:
17 akkor vedd az árat és tedd a fülére és az ajtóra, és legyen neked örökös szolgád; és szolgálóleányoddal is így cselekedjél.
18 Ne tessék előtted nehéznek szabadon bocsátani őt magadtól, mert a napszámosbér kétszeresére szolgált rá nálad hat évig; és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel.
19 Minden első fajzásból, melyet marháid és juhaid ellenek, a hímet szenteld az Úrnak, a te Istenednek; ne dolgozzál marhád első fajzásán, és ne nyírd meg juhod első fajzását.
20 Az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg azt évről évre azon a helyen, melyet választ az Úr; te és házad népe.
21 De ha hiba van benne, sánta vagy vak, bármi rossz hiba; ne áldozd meg az Úrnak, a te Istenednek.
22 Kapuidon belül edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta együtt, mint az őzet és a szarvast.
23 Csakhogy a vérét ne edd meg; a földre ontsd azt, mint a vizet.