Daniel 2— KIB

¹És Nabukadneccár királyságának második évében álmokat álmodott Nabukadneccár; és lelke belezavarodott, még álma rajta volt.

²És mondta a király, hogy szólítsák az írástudókat és az igézőket és a varázslókat és a káldokat, hogy jelentsék meg a királynak álmát; és eljöttek és a király elé állottak.

³És azt mondta nekik a király: Álmot álmodtam; és belezavarodott a lelkem az álom megértésébe.

⁴És azt mondták a káldok a királynak aramul: Király, örökké élj! Mondd meg az álmot szolgáidnak, és jelentését megmondjuk.

⁵Felelt a király és azt mondta a káldoknak: A szó részemről bizonyos: ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, darabokra vagdaltattok, és házaitok szemétdombokká tétetnek.

⁶Ha pedig az álmot és jelentését megmondjátok, ajándékokat és jutalmat és nagy tisztességet kaptok tőlem: ezért az álmot és jelentését mondjátok meg nekem.

⁷Feleltek másodszor, és azt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, és megmondjuk jelentését.

⁸Felelt a király, és azt mondta: Bizonyosan tudom, hogy időt akartok nyerni, mivelhogy látjátok, hogy bizonyos részemről a szó,

⁹hogy ha az álmot meg nem mondjátok nekem, ítélet van rátok, tehát összebeszéltetek, hogy hazug és romlott beszédet szóltok előttem, míg az idő változik; ezért az álmot mondjátok el nekem, és tudom, hogy jelentését megmondhatjátok.

¹⁰Feleltek a káldok a király előtt, és azt mondták: Nincs ember a földön, aki meg tudná mondani, amit a király kíván; aminthogy egy nagy és hatalmas király sem kívánt ilyen dolgot egy írástudótól és igézőtől és káldtól sem;

¹¹mert a dolog, amit a király kíván, nehéz, és nincs más, aki azt meg tudná mondani a király előtt, mint az istenek, akiknek lakása nem a halandóval van.

¹²Mindemiatt a király felgerjedt és nagyon megharagudott; és azt mondta, hogy veszítsék el Babilónia minden bölcsét.

¹³És az ítélet kiment, és a bölcseket ölték; és keresték Dánielt és társait, hogy megölettessenek.

¹⁴Akkor Dániel megfontoltan és értelmesen felelt Arióknak, a király testőrparancsnokának, aki kiment Babilónia bölcseit megölni.

¹⁵Felelt és azt mondta Arióknak, a király meghatalmazottjának: Miért ily kíméletlen az ítélet a királytól? Akkor a dolgot tudatta Ariók Dániellel.

¹⁶És Dániel bement, és kérte a királytól, hogy idő tűzessék ki neki, mikor a jelentést megmondja a királynak.

¹⁷Akkor Dániel hazament; és Hananjával, Misáéllel és Azarjával, az ő társaival tudatta a dolgot,

¹⁸hogy irgalmat kérjenek az ég Istenétől e titok felől, hogy el ne veszítsék Dánielt és társait Babilónia többi bölcseivel együtt.

¹⁹Akkor Dánielnek éjjeli látásban kijelentetett a titok; akkor Dániel áldotta az ég Istenét.

²⁰Felelt Dániel és azt mondta: Legyen áldott az Isten neve öröktől fogva mindörökké; mert övé a bölcsesség és az erő.

²¹És ő az, aki megváltoztatja az időket és a korokat, aki királyokat tesz le és királyokat állít fel; ad bölcsességet a bölcseknek, és tudományt az értelem ismerőinek.

²²Ő jelenti ki, ami mély, és el van rejtve, tudja, mi van a sötétben, és a világosság vele lakik.

²³Téged, atyáim Istene, dicsőítlek és magasztallak én, mert bölcsességet és erőt adtál nekem; és most tudtomra adtad, amit kértünk tőled, mert a király dolgát tudtunkra adtad.

²⁴Mindennél fogva Dániel bement Ariókhoz, akit a király kirendelt Babilónia bölcseinek elvesztésére; ment és így mondta neki: Babilónia bölcseit ne veszítsd el, vígy be engem a király elé, és a jelentést a királynak megmondom.

²⁵Akkor Ariók sietséggel bevitte Dánielt a király elé, és így mondta neki: Találtam férfiút a júdai foglyok fiai között, aki a jelentést a királynak tudtul adja.

²⁶Felelt a király és azt mondta Dánielnek, kinek Baltazár volt a neve: Vajon képes vagy nekem tudtul adni az álmot, amit láttam, és annak jelentését?

²⁷Felelt Dániel a király előtt, és mondta: A titkot, melyet a király kérdez, nem tudják bölcsek, igézők, írástudók, csillagnézők megmondani a királynak;

²⁸de van Isten az égben, titokkijelentő, és ő adta tudtára Nabukadneccár királynak, ami a napok végén lesz; álmod és fejed látása ágyadon ez:

²⁹neked, ó király, gondolataid támadtak ágyadon, mi lesz ezután; és a titkok kijelentője tudtodra adta, mi lesz.

³⁰És nekem nem bölcsességből jelentetett ki ez a titok, mely bennem minden élő felett volna; hanem avégre, hogy jelentése a királynak tudtára adassék, és szíved gondolatait megismerd.

³¹Te, ó király, látást láttál, és íme egy hatalmas kép! Ez a kép nagy volt, és fénye rendkívüli; előtted állt, és tekintete rettenetes volt.

³²Ez a kép: feje tiszta arany, melle és karjai ezüst; hasa és oldalai réz;

³³lábszárai vas, lábai részint vas, részint agyag.

³⁴Nézted, míg elszakadt egy kő, nem kéz által, és összetörte a képet vas- és agyaglábán; és összezúzta őket.

³⁵Akkor összezúzódott egyszerre a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett, mint a nyári szérűről való polyva, és elvitte őket a szél, és nyomuk sem találtatott; a kő pedig, mely összetörte a képet, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.

³⁶Ez az álom, és jelentését megmondjuk a király előtt.

³⁷Te, ó király, királyok királya; akinek az ég Istene a királyságot, a gazdagságot és a hatalmat és a tisztességet adta;

³⁸és akinek mindenütt, ahol emberfiak laknak, a mező vadát és az ég madarát a kezedbe adta, és akit úrrá tett mindezek felett; te vagy az arany fej.

³⁹És utánad más királyság támad, alacsonyabb nálad; és harmadik királyság, egy más, rézből való, mely az egész földön uralkodik.

⁴⁰És a negyedik királyság erős lesz, mint a vas, mivelhogy a vas összezúz és tör mindent; és mint a vas, mely tör, mindazokat összezúzza és töri.

⁴¹És hogy a lábakat és ujjakat részint fazekas agyagnak, részint vasnak láttad, a királyság megoszlott lesz, és lesz benne a vas szilárdságából; mivelhogy a vasat keverve láttad a sáros agyaggal.

⁴²És a lábak ujjai részint vas, részint cserép: részben erős lesz a királyság, és részben törékeny lesz.

⁴³Hogy pedig a vasat keverve láttad a sáros agyaggal: össze lesznek keverve emberi mag által, de nem tapadnak egymáshoz; mint ahogy ím a vas nem keveredik az agyaggal.

⁴⁴És azoknak a királyoknak napjaiban támaszt az ég Istene egy királyságot, mely soha el nem pusztul és királysága másra nem hagyatik; összezúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll örökké:

⁴⁵mivelhogy láttad, hogy a hegyről egy kő szakadt el nem kéz által, és összezúzta a vasat, a rezet, az agyagot, az ezüstöt és az aranyat. Nagy Isten adta tudtul a királynak, ami ez után lesz; és bizonyos az álom, és megbízható a jelentése.

⁴⁶Akkor a király, Nabukadneccár arcra esett Dániel előtt és leborult; és mondta, hogy ételáldozattal és jóillattétellel áldozzanak neki.

⁴⁷Felelt a király Dánielnek, és azt mondta: Igazán, hogy a ti Istenetek az Istenek Istene és a királyok Ura, és titokkijelentő; mert ki tudtad jelenteni ezt a titkot.

⁴⁸Akkor a király Dánielt naggyá tette és sok nagy ajándékot adott neki, és úrrá tette Babilónia egész tartománya felett; és főelöljáróvá Babilónia minden bölcse felett.

⁴⁹És Dániel kértére a király Sadrákot, Mésákot és Abédnegót Babilónia tartományának szolgálatára rendelte ki; Dániel pedig a királyi udvarban volt.