1Halljátok meg ezt a beszédet, básáni tehenek, kik Samária hegyén vagytok, ti, gyámoltalanok elnyomói, a szegények elnyomói, akik azt mondják uraiknak: Hozzadsza, hadd igyunk!
2Megesküdt az én uram az Úr szentségére, hogy íme napok jönnek rátok; és benneteket felvesznek horgokkal, és utolsókat halászszigonyokkal;
3és réseken jöttök ki, amerre láttok, és eldobjátok a Harmont, mond az Úr.
4Jertek Bétélbe, és vétkezzetek, Gilgálba, még többet vétkezzetek; hozzátok reggelenként áldozataitokat, harmadnaponként tizedeiteket.
5Füstölögtessetek kovászosból hálaáldozatokat, és hirdessetek önkéntes áldozatokat hangosan; mert így szeretitek, Izráel fiai, mond az én uram, az Úr.
6Hát adtam nektek én is fogak tisztaságát minden várostokban, és kenyérszükséget minden helységetekben; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr.
7Hát én is megvontam tőletek az esőt, három hónappal az aratás előtt; és az egyik városra adtam esőt, a másik városra pedig nem adtam esőt. [Egyik tagon volt eső; az a tag pedig, amelyiken nem volt eső, elszáradt.]
8És két-három város támolygott el egy városba vizet inni, és nem elégedtek meg; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr.
9Megvertelek benneteket üszöggel és ragyával, és elpusztítottam kertjeiteket és szőleiteket, és fügefáitokat és olajfáitokat megette a sáska; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr.
10És küldtem rátok döghalált Egyiptom módjára, megöltem karddal ifjaitokat [lovaitok fogságra vitelével], táboraitok tüzét felszállattam orrotokba; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr.
11És felforgattalak benneteket, mint ahogyan Isten Szodomát és Gomorát felforgatta, és olyanná lettetek, mint a tűzből kivett üszög; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr.
12Ezért így cselekszem veled, Izráel, mivelhogy ezt cselekszem veled;
13készülj Istened elé Izráel, mert íme hegyek alkotója és szél teremtője. És aki embernek megjelenti, mi a gondolata; aki hajnalt homállyá tesz. És járkál a föld magaslatain az Úr, a Seregek Istene a neve.