1Ezek pedig Dávidnak utolsó beszédei: Dávidnak, Isai fiának [és annak a férfiúnak szózata, aki magasra állíttatott, mint Jákób Istenének felkentje, és Izráel kedves énekese:
2Az Úr lelke szól énbennem;
3Azt mondta rólam Izráel Istene, így beszélt Izráel kőszirtje: Aki igazságosan uralkodik az embereken, Isten félelmével uralkodik.
4Tehát olyan, mint a hajnalfény, felkel a nap: reggel van, nincs homály, fénytől, esőtől üde fű a földből.
5Mert nem úgy van az én házam Istennel; hogy azért adta volna nekem az örök frigyet, mindenben elrendezve és megtartva, azért teljes üdvömet és minden kívánságomat, hogy ki ne sarjaztassa.
6A mihaszna pedig mind olyan, mint az ellökött tövis; mert nem lehet kézbe venni.
7Tehát aki beléjük ütközik, legyen bőven dárda-vasa és nyele; és tűzzel kell elégetni őket azon helyt.
8Ezek a Dávid hőseinek nevei: a tahkemoni Jóséb-Bassebet, a hármak feje, neki gyönyörűsége volt a dárdája nyolcszáz hullán egyszerre.
9És őutána Eleázár, az Ahohi-fi Dodó fia; a közül a három hős közül, akik Dáviddal voltak, mikor a filiszteusokat csúffá tették. Összegyülekeztek akkor a háborúra, és felvonultak Izráel emberei.
10Ő felállt és vágta a filiszteusokat, míg elfáradt a keze, és keze a kardhoz ragadt. Így nagy szabadítást szerzett az Úr azon a napon; és a nép csak fosztogatni ment ismét őutána.
11Őutána pedig Sammá, a hárári Ágé fia. Egyszer összegyülekeztek a filiszteusok egy csapatba, és volt ott egy darab szántóföld lencsével tele. Mikor a nép elfutott a filiszteusok elől,
12ő megállt a darab közepén, hogy megvédje azt; és megverte a filiszteusokat. És nagy szabadítást szerzett az Úr.
13Egyszer lementek hárman a harminc fő közül és bementek aratáskor Dávidhoz Adullám barlangjába; mikor egy filiszteus csapat éppen a Ráfák völgyében táborozott.
14Dávid ugyanis akkor az erődítésben volt; egy filiszteus őrség pedig ugyanakkor Bét-Lehemben.
15És megkívánta Dávid és azt mondta: Ki adna nekem egy ital vizet Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban van?
16Erre áttört a három hős a filiszteusok táborán és vizet merített Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban volt, és elhozta és bevitte Dávidnak; de ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte italáldozatul az Úrnak.
17És azt mondta: Isten mentsen, hogy ezt tegyem, talán azoknak az embereknek a vérét [igyam], akik életük árán jártak? Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket cselekedett ez a három hős.
18És Abisai, Jóáb testvére, Cerujá fia volt a feje e háromnak, és ő rengette meg dárdáját háromszáz megölött felett; és neve volt a három között.
19E három közt bizonyára tekintélyes, azért lett nekik vezérükké; de a hárommal nem ért fel.
20És Benájá, Jójáda fia, egy derék ember fia, tettekben nagy, Kabceélből; ő vágta le Móáb két Árieljét, és ő szállt le és vágta le az oroszlánt a veremben egy havas napon.
21És ő vágott le egy egyiptomi embert, aki mutatós ember volt, és az egyiptominak a kezében dárda volt, ő pedig vesszővel ment rá; és kiragadta a dárdát az egyiptomi kezéből, és a saját dárdájával ölte meg őt.
22Ilyeneket cselekedett Benájá, a Jójáda fia; és neve volt a három hős között.
23A harmincnál többet ért, de a hárommal nem ért fel; és Dávid testőrségének élére tette őt.
24A harminc közt volt Asszáél, Jóáb testvére; Elhánán, Dodó fia, bét-lehemi.
25Sammá, a haródi; Eliká, a haródi.
26Hélec, a peléti; Ira, Ikkés fia, a tekoai.
27Abiézer, az anatóti; Mebunnai, a husáti.
28Calmon, az ahohi; Maharai, a netófái.
29Héleb, Baaná fia, a netófái; Ittai, Ribai fia, Benjámin fiainak Gibeájából.
30Benájá, pirátoni; Hiddai Nahalé-Gaasból.
31Abi-Albon az arbái; Azmávet, a barhumi.
32Eljahbá, a saalboni; Jásén fiaiból Jónátán.
33Sammá, a hárári; Ahiám, Sárár fia, az arári.
34Elifelet, Ahaszbai fia, a maakáti-fi; Eliám, Ahitófel fia, a gilói.
35Hecrai, a kármeli; Paarai, az arábi.
36Jigeál, Nátán fia, Cóbából; Báni, a gádi.
37Célek, az ammoni; Naharai, a beéróti, Jóábnak, Cerujá fiának fegyverhordozója.
38Irá, a jéteri; Gáréb, a jéteri.
39Urijá, a hitti; összesen harminchét