1Egyszer éhség volt Dávid napjaiban három évig évről évre, és mikor meg kereste Dávid az Úr színét; azt mondta az Úr: Saulon és az ő házán van a vérbűn, amiért megölte a gibeoniakat.
2Hívatta tehát a gibeoniakat, és azt mondta nekik; tudniillik a gibeoniak nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emoriak maradékából valók, és bár Izráel fiai megesküdtek nekik, Saul mégis igyekezett őket leverni Izráel és Júda fiaiért való féltékenységében;
3azt mondta tehát Dávid a gibeoniaknak: Mit csináljak veletek és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úr örökségét?
4És azt mondták neki a gibeoniak: Nem ezüstről és aranyról van szó köztünk és Saul és az ő háza között, valakit megölni pedig Izráelben nem rajtunk áll; erre ő azt mondta: Amit ti mondotok, megteszem nektek.
5És azt mondták a királynak: Azt az embert, aki emésztett minket és aki vesztünkre tört; úgy el akarjuk pusztítani, hogy ne legyen megállása Izráel egész határában:
6adassék ki nekünk a fiai közül hét férfiú, hogy akasszuk fel őket az Úr előtt az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában; és azt mondta a király: Én kiadom.
7De könyörült a király Mefibóseten, Jónátánnak, a Saul fiának fián, az Úrra való esküért, mely köztünk volt, Dávid között és Saul fia, Jónátán között;
8fogta tehát a király Ricpának, Ajjá leányának két fiát, kiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Mikalnak,92 Saul leányának öt fiát, akiket Adrielnek, a meholáti Barzillai fiának szült;
9és azokat adta a gibeoniak kezébe, azok pedig felakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Mikor ők így heten elestek egyszerre; éspedig éppen az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg;
10Ricpá, Ajjá leánya fogta gyászruháját és kiterítette magának a sziklára aratás kezdetétől fogva addig, míg víz nem ömlött rájuk az égből; és nem engedte az ég madarait rájuk szállani nappal, és a mező vadait éjjel.
11Mikor Dávidnak jelentették, amit Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodfelesége cselekedett;
12elment Dávid és elhozatta Saul csontjait és fiának, Jónátánnak csontjait Jábes Gileád uraitól; akik ellopták azokat Bét-Seán piacáról, ahol felakasztották őket a filiszteusok, mikor megverték a filiszteusok Sault Gilboában.
13És mikor felhozatta onnét Saul csontjait és fiának, Jónátánnak csontjait; összeszedték a most felakasztottak csontjait is,
14és eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak csontjait Benjámin földjén Célában, Kísnek, az ő atyjának sírjába. Es mikor így mindent megtettek, amit a király parancsolt; akkor aztán kiengesztelődött Isten az ország iránt.
15Azután megint háborúja lett a filiszteusoknak Izráellel; és lement Dávid és vele szolgái, és hadakoztak a filiszteusokkal.
16Mikor Dávid elfáradt, hát Jisbi-Benób, aki a Ráfák ivadékához tartozott, és lándzsája háromszáz réz-sekelt nyomott, és ő új fegyverzetbe volt öltözve, azt gondolta, hogy levágja Dávidot:
17de annak segített Abisai, Cerujá fia, és levágta a filiszteust és megölte azt. Akkor megesküdtek Dávidnak emberei, mondván: Többé nem vonulsz ki velünk a háborúba, hogy ki ne oltsd Izráel szövétnekét.
18És történt ezután, hogy megint háború lett Góbban a filiszteusokkal; akkor vágta le a husáti Szibbekai Száfot, aki a Ráfák ivadékához tartozott.
19Megint háború lett Góbban a filiszteusokkal; akkor vágta le Elhánán a bét-lehemi Jaaré-Oregim fia a gáti Góliátot, akinek a dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája.
20Egyszer megint háború lett Gátban; és volt egy szálas ember, akinek kezein is, lábain is hat-hat ujj volt, összesen huszonnégy, és ő is Ráfá ivadék volt.
21Az gyalázta Izráelt; és levágta őt Jónátán, Dávid testvérének, Simeinek fia.
22Ezek mind a négyen a Ráfáktól származtak Gátban; és Dávid kezétől és szolgáinak kezétől estek el.