1Mikor Jóábnak jelentették: íme a király sír és gyászol Absálomért;
2és a győzelem gyászra fordult aznap az egész népre nézve; mert meghallotta a nép aznap, mondván: Bánkódik a király a fiáért;
3úgyhogy a nép lopózkodva ment be aznap a városba; mint ahogyan a szégyent vallott nép szokott belopózkodni, mikor megfutamodik a háborúban;
4a király pedig eltakarta arcát és nagy hangon kiáltott a király: Fiam, Absálom, Absálom, fiam, fiam;
5akkor bement Jóáb a királyhoz a házba, és azt mondta: Mind megszégyenítetted ma szolgáid orcáját, akik megmentették ma életedet és fiaid és leányaid életét, és feleségeid életét és másodfeleségeid életét;
6azokat szeretvén, akik gyűlölnek téged és azokat gyűlölvén, akik szeretnek téged; mert kimutattad ma, hogy előtted fejedelmek és szolgák semmik, mert megtudtam ma, hogy csak Absálom élne, ha mi mind meghaltunk volna is ma, hát az volna helyes a te szemeidben.
7Most tehát kelj fel, eredj ki, és beszélj szolgáidnak szívére; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem mégy, nem marad melletted az éjjel senki, és ez nagyobb veszedelem lesz rád nézve mindannál a veszedelemnél, ami ért téged ifjúságodtól fogva mind mostanáig.
8Erre felkelt a király és kiült a kapuba; és elhíresztelték az egész népnek, mondván: íme a király a kapuban ül!; mire az egész nép bement a király elé. Miután pedig Izráel elmenekült, ki-ki a maga sátorába; [17]
9civódás támadt az egész nép közt Izráel minden törzsében, mondván: A király szabadított ki bennünket ellenségeink kezéből, és ő mentett meg bennünket a filiszteusok kezéből, és most el kellett menekülnie az országból Absálom elől;
10de Absálom, akit királlyá kentünk magunk felett, meghalt a háborúban: most hát miért hallgattok a király visszahozatalával?
11Erre Dávid király elküldött Cádók és Abjátár papokhoz, mondván: Beszéljetek Júda véneivel, mondván: Miért akartok utolsók lenni a királynak házához való visszavitelében; mikor egész Izráel szava eljutott a királyhoz az ő házába?
12Ti testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók a király visszavitelében?
13Amászának pedig azt mondjátok: Nemde csontom és húsom vagy te? Úgy cselekedjék velem az Úr és úgy folytassa, hogy hadvezér leszel színem előtt minden időben Jóáb helyett.
14Így meghajlította Júda minden emberének, mint egy embernek szívét; úgyhogy elküldtek a királyhoz: Térj vissza te, és minden szolgád.
15Mikor a király visszatért és megérkezett a Jordánhoz; Júda is megérkezett Gilgálba, a király elé menvén, hogy átvigye a királyt a Jordánon.
16Sietett Simei is, Gérá fia, a Bahurimból való benjámini; hogy Júda embereivel együtt menjen Dávid király elé.
17És ezer ember volt vele Benjáminból, és Cibá, Saul házának legénye, és vele tizenöt fia és húsz szolgája; és áttörekedtek a Jordánon a király elé.
18És mikor a komp átment, hogy átszállítsa a király házát és így szívességet tegyen neki; akkor Simei, Gérá fia, leborult a király előtt, mihelyt túl volt a Jordánon,
19és azt mondta a királynak: Ne rója fel uram bűnömet, és ne emlékezzél meg arról, amit vétett szolgád azon a napon, melyen kivonultál Jeruzsálemből; szívére ne vegye a király.
20Mert beismeri szolgád, hogy vétkeztem; de íme ma elsőnek érkeztem József egész házából, lejövén uram királyom elé.
21Mikor erre Abisai, Cerujá fia felszólalt és azt mondta: Nem kell-e megölni Simeit azért, mert átkozta az Úr felkentjét?;
22akkor Dávid azt mondta: Mi közöm hozzátok, Cerujá fiai, hogy ma legyetek nekem kísértőmmé? Szabad ma valakit megölni Izráelben, mikor ugye tudom, hogy én ma vagyok király Izráel felett?
23És azt mondta a király Simeinek: Nem halsz meg; és megesküdött neki a király.
24Mefibóset pedig, Saul fia, úgy ment le a király elé, hogy nem hozatta rendbe lábait, nem hozatta rendbe szakállát és nem mosatta ki ruháit attól a naptól fogva, mikor a király elment addig a napig, mikor békességben megérkezett.
25Akkor aztán, mikor bement Jeruzsálemben a király elé; azt mondta neki a király: Miért nem jöttél el velem, Mefibóset?
26És azt mondta: Uram király, a szolgám cserbenhagyott engem: szolgád ugyanis aztmondta: Megnyergeltetem szamaramat, ráülök és elmegyek a királlyal, mert szolgád sánta;
27ő pedig megrágalmazta szolgádat uram királyom előtt. De uram királyom olyan, mint az Isten angyala; tedd hát azt, amit jónak látsz.
28Hiszen atyám egész háza nem volt más uram királyomnak, mint csupa halálra való ember, mégis azok közé tetted szolgádat, akik asztalodnál esznek; hát mi igazságom van még nekem, és mi kérni valóm a királytól?
29És azt mondta neki a király: Miért beszélnéd tovább dolgaidat? Azt mondom: Te és Cibá osszátok meg a mezőt.
30Mefibóset pedig azt mondta a királynak: Az egészet is elveheti; csakhogy uram királyom békességben megérkezett házához.
31A gileádi Barzillai is lejött Rógelimből; és átment a királlyal a Jordánon,
32hogy a Jordánnál búcsúzzon el tőle.Barzillai pedig igen öreg ember volt, nyolcvanesztendős; és ő tartotta a királyt, míg Mahanajimban lakott, mert igen gazdag ember volt.
33És azt mondta a király Barzillainak: Te jöjj át velem, és eltartalak téged magamnál Jeruzsálemben.
34De Barzillai azt mondta a királynak: Hány az én életem éveinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe?
35Nyolcvanesztendős vagyok én ma; tudhatok-e különbséget tenni jó és rossz között; vagy érezheti-e szolgád annak az ízét, amit eszem és iszom; vagy gyönyörködhetem-e még az énekesek és énekesnők hangjában: miért legyen tehát szolgád még terhére uram királyomnak?
36Csak éppen a Jordánon megy át szolgád a királlyal. Miért is adná a király nekem ezt a viszonzást;
37hadd térjen vissza szolgád, hogy haljak meg városomban atyám és anyám sírjánál: hiszen íme szolgád, Kimhám, átmehet uram királyommal, hogy tégy vele, amit jónak látsz.
38És azt mondta a király: Velem Kimhám jön, és én azt teszem vele, amit te jónak látsz; veled pedig mindent azt teszek, amit jobban szeretsz részemről.
39Mikor aztán az egész nép átkelt a Jordánon, a király is átkelt; megcsókolta a király Barzillait és megáldotta őt. Azzal ő visszatért a maga helységébe;
40a király pedig továbbment Gilgálba, Kimhám is vele ment, és Júda egész népe. És mikor így átvitték a királyt, éspedig Izráel népének fele is;
41egyszerre csak megjelent a királynál Izráel egész férfi-népessége; és azt mondták a királynak: Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, és hozták át a királyt és házát a Jordánon, és egyáltalán Dávid minden emberét vele?
42De szót emelt Júda minden embere Izráel emberei ellen: Mert közel van hozzám a király, hát miért lobbantál fel e miatt a dolog miatt? Talán ettünk a királyból, vagy feltálalva feltálalták nekünk?
43És feleltek Izráel emberei Júda embereinek, és azt mondták: Tízszeres részem van a királyban, még Dávidban is nekem tefölötted, hát miért vettél engem kevésbe, és nem az én szavam volt-e az első, hogy hozzuk vissza királyomat? Erre még keményebb lett Júda embereinek szava, mint Izráel embereinek szava.