1Egyszer azt mondták a prófétafiak Elisának: Nézd, kérlek, ez a hely, ahol mi előtted ülünk, szűk nekünk.
2Menjünk hát el a Jordánhoz, és onnét vegyen mindenikünk egy-egy gerendát, és ott csináljunk magunknak egy helyet, hogy ott telepedjünk le; és azt mondta: Menjetek.
3De azt mondta az egyik: Tessék, kérlek, te is jöjj el szolgáiddal; mire azt mondta: Én elmegyek.
4Tehát velük ment; és megérkeztek a Jordánhoz, és vágták a fákat.
5Történt pedig, hogy az egyik, amint ledöntötte a gerendát, a vízbe ejtette a fejszevasat; és felkiáltott és azt mondta: Jaj, uram, pedig ezt kölcsönkértem!
6Az Isten embere pedig azt mondta: Hová esett? És mikor megmutatta neki a helyet, metszett egy fát és odadobta, így felúsztatta a vasat;
7és azt mondta: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta kezét és megfogta azt.
8Mikor egyszer a szír király Izráelben hadakozott, szolgáival megtanácskozta, mondván: Ezen és ezen a helyen ütöm fel táboromat.
9Az Isten embere pedig megüzente Izráel királyának, mondván: Őrizkedjél azon a helyen átmenni; mert ott vannak megszállva a szírek.
10És így Izráel királya elküldött arra a helyre, melyet az Isten embere mondott neki, hogy figyelmeztesse őt, és ott elővigyázatos volt; nem egyszer, sem kétszer.
11Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve; tehát hívatta szolgáit és azt mondta nekik: Hát nem mondjátok meg nekem, hogy a mieink közül ki tart Izráel királyával?
12Erre azt mondta egyik szolgája: Nem, uram király; hanem Elisa, az a próféta, aki Izráelben van, az szokta megjelenteni Izráel királyának azokat a beszédeket, melyeket te ágyasházadban beszélsz.
13Erre azt mondta: Menjetek, nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek és megfogassam őt; mire jelentés ment neki, mondván: Jelenleg Dótánban.
14Tehát lovakat, szekérhadat és tekintélyes sereget küldött oda; akik éjjel érkeztek meg, és körülvették a várost;
15úgyhogy mikor az Isten emberének szolgálattevője reggel korán felkelt és kiment, már sereg vette körül a várost, és ló és szekérhad. De mikor legénye azt mondta neki: Jaj, uram, mit csináljunk?
16Ő azt mondta: Ne félj; mert többen vannak, akik mivelünk vannak, mint akik azokkal.
17Akkor imádkozott Elisa és azt mondta: Uram, kérlek, nyisd meg a szemeit, hogy lásson; mire az Úr megnyitotta a legény szemeit, és látta, hogy a hegy tele van tűz-lovakkal és szekérhaddal Elisa körül.
18Mikor meg lementek hozzá, akkor meg azért imádkozott, és azt mondta: Verd meg, kérlek, ezt a pogány népet vaksággal; és megverte őket vaksággal Elisa szavára.
19Akkor aztán azt mondta nekik Elisa: Nem ez az út és nem ez a város, jertek utánam, hadd vezesselek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek; és elvezette őket Samáriába.
20Mihelyt pedig bementek Samáriába, azt mondta Elisa: Uram, nyisd meg ezeknek a szemeit, hogy lássanak; és mikor az Úr megnyitotta szemeiket, hát látták, hogy Samária közepén vannak.
21És Izráel királya, mikor látta őket, azt mondta Elisának: Vágván vágjam-e, atyám?
22De azt mondta: Ne vágd! Hát akiket kardokkal és íjaddal fogságra viszel, te le szoktad vágni? Tégy elébük kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, aztán menjenek urukhoz.
23Es nagy lakomát rendezett nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket és elmentek urukhoz; és azóta szír portyázók többé nem jöttek be Izráel országába.
24Történt pedig ezek után, hogy Benhadad, Szíria királya összegyűjtötte egész táborát; és felvonult, és ostrom alá fogta Samáriát;
25és oly nagy éhínség lett Samáriában, míg ők ostromolták, hogy végül egy szamárfej nyolcvan ezüst, és egy negyed káb galambganéj öt ezüst lett.
26Egyszer pedig, amint Izráel királya arra ment el a kőfalon, egy asszony odakiáltott neki, mondván: Uram király, segíts meg!
27És azt mondta: Ha az Úr meg nem segít, honnét segítselek én: talán a szérűről, vagy a sajtóból?
28Aztán azt mondta neki a király: Mi bajod van? Az pedig azt mondta: Ez az asszony azt mondta nekem: Add a fiadat, hogy együk meg ma, az én fiamat pedig holnap együk meg.
29Tehát megfőztük a fiamat és megettük; de mikor másnap azt mondtam neki: Add a fiadat, hogy együk meg, akkor ő elrejtette a fiát.
30Amint pedig a király az asszony szavait hallotta, megszaggatta ruháit (és mivel a kőfalon ment el, látta a nép, hogy íme alól zsákruha van a testén),
31és azt mondta: Úgy tegyen velem az Isten és úgy folytassa; hogy Elisának, a Sáfát fiának feje ma nem marad rajta;
32és amint Elisa otthon ült és vele ültek a vének, odaküldött egy embert azok közül, akik előtte voltak. Mielőtt a követ megérkezett volna hozzá, ő azt mondta a véneknek: Látjátok-e, hogy ez a gyilkos fajzat18 ideküldött, hogy fejemet vétesse? Vigyázzatok, amint megérkezik a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok őt az ajtóba; nem hangzanak-e mögötte urának léptei?
33Még ő beszélt velük, mikor a király egyszerre csak lecsapott rá és azt mondta: Íme ez a veszedelem az Úrtól van, mit várjak még az Úrra?