1És akkor, uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén megérkezett Nabukadneccár babilóniai király maga és egész serege Jeruzsálem ellen és tábort ütött körülötte; és őrtornyot építettek ellene körös-körül.
2És ostrom alatt volt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig.
3A negyedik hónapban a hónap kilencedikén, mikor oly erős lett az éhség a városban, hogy a föld népének nem volt kenyere;
4betörték a várost, mire az egész hadi nép kimenekült éjjel a két kőfal között lévő kapu útján, mely a király kertjén van, a város körül pedig káldok voltak kereken, és elmentek a síkság útjára.
5És a káld sereg űzőbe vette a királyt, és Jerikó síkságán utolérték őt; de egész serege szétszóródott mellőle.
6És megfogták a királyt és felvitték őt a babilóniai királyhoz Riblába; és ítéletet mondtak felette.
7És Cidkijjá fiait levágták a szemei előtt; aztán Cidkijjá szemeit megvakították, és őt bilincsbe verték, úgy vitték Babilóniába.
8Az ötödik hónapban pedig, a hónap hetedikén, ez volt Nabukadneccár babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik éve; Jeruzsálembe érkezett Nabuzaradán testőrparancsnok, a babilóniai király szolgája.
9Es felégette az Úr házát és a királyi palotát, és Jeruzsálem minden házát; és minden nagy házat felégetett tűzzel.
10Jeruzsálem kőfalait pedig körül lerombolta az egész káld sereg, mely a testőrparancsnokkal volt.
11És a nép maradványát, mely megmaradt a városban, és az elpártoltakat, akik a babilóniai királyhoz pártoltak, és a mesteremberek maradványát fogságra vitte Nabuzaradán testőrparancsnok.
12És az ország gyámoltalanaiból hagyott a testőrparancsnok szőlőmunkásoknak és szántóvetőknek.
13És a rézoszlopokat, melyek az Úr házában voltak, és az állványokat meg a réztengert, melyek az Úr házában voltak, összetörték a káldok; és azok rezét elvitték Babilóniába.
14Elvitték az üstöket is, lapátokat is, a késeket is, a csészéket is, egyáltalán minden rézedényt, mellyel szolgálatot végeztek.
15A serpenyőket is, a hintőcsészéket is, ami arany, arany, és ami ezüst, ezüst; és mind elvitte a testőrparancsnok.
16Ami a két oszlopnak, az egy tengernek, és az állványoknak, melyeket Salamon csináltatott az Úr házának; megmérhetetlen súlyú volt mindezeknek a műtárgyaknak a reze.
17Tizennyolc sing volt az egyik oszlop magassága, és rézpárta volt rajta, és a párta magassága három sing, és csipkézet és gránátalmák voltak a pártán körül, mind rézből; ilyenek voltak a másik oszlopnál is a csipkézeten.
18És elvitte a testőrparancsnok Szerája főpapot, Cefanja másodpapot és a három küszöbőrt.
19És elvitt a városból egy kamarást, aki tiszttartó volt a harcosok felett, és ötöt a király belső emberei közül, akik a városban találtattak, és a hadvezér íródeákját, aki a föld népét sorozta; és hatvan embert a föld népéből, akik a városban találtattak.
20És fogta őket Nabuzaradán testőrparancsnok; és elvitte őket a babilóniai király elé Riblába.
21A babilóniai király pedig levágatta őket, és megölette őket Riblában, Hamát országában. Így ment fogságba Júda a maga földjéről.
22Ami pedig azt a népet illeti, mely megmaradt Júda országában, melyet otthagyott Nabukadneccár babilóniai király; afölé kirendelte Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak fiát.
23És mikor a seregvezérek embereikkel együtt valamennyien meghallották, hogy a babilóniai király kirendelte Gedalját, elmentek Gedaljához Micpába: éspedig Ismáél, Netanja fia, Johánán, Káréah fia; Szerája, Tanhumet fia, a netofáti; és Jaazanja, a Maakáti fia; maguk és embereik.
24És megesküdött nekik Gedaljá, és embereiknek, és azt mondta nekik: Ne féljetek a káldok szolgáitól; maradjatok az országban, szolgáljátok Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz.
25A hetedik hónapban azonban az történt, hogy jött Ismáél, Elisáma fiának, Netanjának fia, királyi magból való, és vele tíz ember, és levágták Gedalját úgy, hogy meghalt; egyben azokat a zsidókat és káldokat is, akik vele voltak Micpában.
26Erre felkelt az egész nép, kicsinytől nagyig, a seregvezérek is, és elmentek Egyiptomba; mert féltek a káldoktól.
27Történt pedig Jójákin júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedikén; hogy Evil-Merodák babilóniai király trónra léptének évében felemelte Jójákin júdai király fejét, és kihozta őt a börtönből.
28És jóságosan beszélt vele; székét pedig feljebb tette azoknak a királyoknak a székénél, akik vele voltak Babilóniában.
29És kicserélte rabruháit; és mindig őelőtte evett kenyeret, élete minden napján.
30Ami pedig élelmét illeti, állandó élelmet szolgáltattak ki neki a király részéről, minden nap az arra a napra valót; élete minden napjában.