1Ezek, és e hűség után jött Szanherib, asszír király; és mikor bevonult Júdába és ostrom alá vette az erődített városokat, azt gondolta, hogy magának hódítja azokat.
2Mikor Hizkija látta, hogy Szanherib jön, és Jeruzsálem megvívására készül:
3megtanácskozta fejedelmeivel és hőseivel, hogy azokat a forrásvizeket, melyek a városon kívül vannak, be kell tömni, és azok támogatták.
4És sok népet gyűjtöttek össze és betömettek minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Ha eljönnek Asszíria királyai, minek találjanak vizet bőven?
5Aztán összeszedte magát és megépíttette a kőfalat, mind, ami be volt szakadva, és felvitte a tornyokig, kívül pedig a másik kőfalat, és megerősítette a Millót Dávid városánál; és csináltatott lövőszerszámot tömegével és pajzsokat.
6És hadvezéreket tett a nép fölé, és magához gyűjtötte őket a város kapujának terére, és szívükre beszélt, mondván:
7Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne ijedjetek meg Asszíria királyától és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk több van, mint ővele.
8Vele testi kar van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket és megvívja harcainkat; és a nép támaszt lelt Hizkijának, Júda királyának szavaiban.
9Ezután Szanherib, Asszíria királya, míg ő Lákisnál volt, és egész hatalma vele, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hizkijához, Júda királyához, és egész Júdához, mely Jeruzsálemben volt, mondván:
10Így mondta Szanherib asszír király: Miben bíztok ti, hogy ostrom alatt Jeruzsálemben maradtok?
11Ugye Hizkija áltatott el titeket, hogy halálra juttasson benneteket éhség és szomjúság által, mondván: Az Úr, a mi Istenünk kiszabadít minket az asszír király kezéből?
12Ugye ugyanaz a Hizkija távolította el az ő bámáit és oltárait; és meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek, mondván: Egy oltár előtt boruljatok le és azon füstölögtessetek?
13Ugye tudjátok, mit tettem én és atyáim az országok többi népeivel; hát talán ez országok nemzeteinek istenei ki tudták szabadítani országukat az én kezemből?
14Ki az ezeknek a népeknek valamennyi Istene között, melyeket atyáim örök szentség alá vetettek, aki ki tudná szabadítani népét az én kezemből; hogy a ti Istenetek ki tudjon szabadítani benneteket az én kezemből?
15Most tehát meg ne tévesszen benneteket Hizkija és el ne áltasson titeket így, és ne higgyetek neki, mert semmiféle nemzetnek és országnak semmiféle istene nem tudta kiszabadítani népét a kezemből és atyáim kezéből; mennyivel kevésbé szabadíthat ki kezemből titeket a ti Istenetek!
16Többet is beszéltek szolgái az Úr Isten ellen, és az ő szolgája, Hizkija ellen;
17leveleket is írt, hogy káromolja az Urat, Izráel Istenét; és hogy ellene mondjon, mondván: Mint az országok nemzeteinek istenei, akik nem szabadították ki népüket kezemből, úgy nem fogja kezemből kiszabadítani Hizkija Istene sem az ő népét.
18Odakiáltották nagy fennszóval zsidóul Jeruzsálem népéhez is, mely a kőfalon volt, hogy megfélemlítsék és megijesszék őket; hogy aztán bevegyék a várost.
19És úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, melyek emberi kéz csinálmányai.
20És imádkozott Hizkija király és Jesaja próféta, az Ámóc fia emiatt; és az égre kiáltottak segítségért.
21Az Úr pedig egy angyalt küldött, aki elpusztított minden derék vitézt, vezért és fejedelmet az asszír király táborában; úgyhogy orcapirulással tért vissza országába, és mikor bement istenének házába, éppen a tőle származók közül valók ejtették el őt ott karddal.
22Így szabadította meg az Úr Hizkiját és Jeruzsálem lakosait Szanherib, asszír király kezéből, és minden kézből; és összetartotta őket mindenfelől.
23És sokan hoztak ajándékot az Úrnak Jeruzsálembe, és drágaságokat Hizkija, júdai királynak; ki ettől fogva felmagasztaltatott minden nemzet szemeiben.
24Mikor azokban a napokban halálosan megbetegedett Hizkija; imádkozott az Úrhoz, és ő szólt hozzá és csodajelt adott neki.
25De Hizkija nem a hozzá való jótétemény szerint fizetett, hanem felfuvalkodott a szíve; ezért harag lett rajta és Júdán és Jeruzsálemen.
26De mivel megalázta magát Hizkija szíve felfuvalkodásában Jeruzsálem lakosaival együtt; tehát nem jött el rájuk az Úr haragja Hizkija napjaiban.
27Volt pedig Hizkijának igen sok gazdagsága és vagyona; és kincstárakat szerzett magának ezüst, arany, drágakő és fűszerszámok, pajzsok és mindenféle drágaságok számára;
28és tárházakat a gabona-, must és olaj-jövedelemnek; ólakat pedig külön-külön mindenféle baromnak és nyájakat az ólaknak.
29Városokat is szerzett magának és juh- és marhanyájat tömegesen; mert igen sok vagyont adott neki Isten.
30És Hizkija volt az, aki betömette Gihon vizének felső kifolyását, és Dávid városától nyugatra vezette azt le egyenesen; és szerencsés volt Hizkija minden vállalkozásában.
31Így a babiloni fejedelmek tolmácsainak esetében is, akik a felől a csoda felől tudakozódni küldtek hozzá, mely az országban történt, azért hagyta őt el az Isten, hogy megkísértse őt, hogy megismerje szíve teljességében.
32Egyéb dolgai pedig Hizkijának és kegyes cselekedetei tudvalevőleg meg vannak írva Jesaja prófétának, Ámóc fiának látomásában Júda és Izráel királyainak könyvében.
33Mikor elaludt Hizkija az ő atyáival és eltemették őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és tisztességet tett neki halálában egész Júda és Jeruzsálem lakosai; fia, Manassé lett helyébe a király.