1És kimondta Salamon, hogy az Úr nevének házat épít, magának is királyi palotát.
2Összeíratott tehát Salamon hetvenezer embert teherhordónak, és nyolcvanezer embert kővágónak a Hegyvidéken; és föléjük háromezer-hatszáz felügyelőt.
3És elküldött Salamon Hurámhoz, Tírusz királyához, mondván: Mint atyámmal, Dáviddal cselekedtél, hogy cédrusfát küldtél neki, hogy házat építsen magának, melyben lakjon:
4úgy én most az én Uram Istenem nevének építek házat, hogy neki szenteljem jó illatú füstölőszereknek előtte való füstölögtetésére, szent kenyerek állandó kitételére, és égő áldozatokra reggel és este, szombatokon és újholdakon, és a mi Urunk Istenünk ünnepein; örök tiszte ez Izráelnek.
5A ház pedig, melyet én építeni akarok, nagy lesz; mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél.
6De kiben lehetne erő neki házat építeni, mikor az ég és az egek egei nem foghatják őt be? Ki vagyok tehát én, hogy neki építsek házat? Hacsak nem előtte való jó illattételre.
7Most tehát küldj nekem egy embert, aki érti a munkát aranyban, ezüstben, rézben, vasban, piros bíborban, karmazsinban és kék bíborban, és tud véséseket vésni; azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam vannak Júdában és Jeruzsálemben, akiket atyám Dávid állított be.
8És küldj nekem cédrus-, ciprus- és ébenfákat a Libánonról, mert én tudom, hogy a te szolgáid tudják a Libánon fáit vágni; és majd az én szolgáim is szolgáiddal lesznek.
9De nekem tömegesen kell fát készíteni; mert a ház, amit építeni akarok, rendkívül nagy lesz.
10És íme a favágóknak, akik a fákat kivágják, adok búzát szolgáidnak csépelve húszezer kórt, árpát húszezer kórt; és bort húszezer bátot, olajat húszezer bátot.
11Erre azt mondta Hurám, Tírusz királya, egy levélben, melyet Salamonnak küldött: Mivel szerette az Úr az ő népét, azért adott téged föléjük királynak.
12Aztán azt mondta Hurám: Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, aki az eget és a földet alkotta, hogy Dávid királynak oly bölcs fiat adott, aki fel van ruházva belátással és értelemmel, hogy az Úrnak házat építsen, magának pedig királyi palotát.
13Most tehát küldök egy bölcs embert, aki fel van ruházva értelemmel, Hurám-Ábit,
14aki egy Dán leányai közül való asszony fia, de atyja tíruszi ember. Érti a munkát aranyban, ezüstben, rézben, vasban, kőben és fában, piros bíborban, kék bíborban, patyolatban és karmazsinban, továbbá mindenféle vésetek vésését, mindenféle tervek kigondolását, amit föladnak neki, a te mestereiddel és az én uramnak, atyádnak, Dávidnak mestereivel.
15Most tehát a búzát és az árpát, az olajat és a bort, amit mondott uram, küldje el szolgáinak;
16mi pedig vágunk fát a Libánonról, éppen amennyi neked kell, és elvisszük neked tutajokon a tengeren Joppéba, te aztán vitesd fel Jeruzsálembe.
17Akkor összeíratott Salamon minden jövevény férfit, aki Izráel országában volt, az után az összeírás után, melyet atyja, Dávid ejtett meg köztük; és kitűnt, hogy százötvenháromezer-hatszázan voltak.
18Ezekből hetvenezret teherhordónak tett, nyolcvanezret kőfejtőnek a Hegyvidéken; háromezer hatszázat pedig felügyelőnek, a népet dolgoztatni.