1Jósafát pedig, Júda királya, visszatér házához Jeruzsálembe békével.
2És kiment elébe Jéhu, Hanáni fia, a látnok, és azt mondta Jósafát királynak: Hát való az istentelent segíteni, és azokat szeretned, akik az Urat gyűlölik? Hát ezért harag van rajtad az Úr előtt.
3Bár találtattak benned jó dolgok, mert kitisztítottad a szent fákat az országból, és szívedet az Úr keresésére irányítottad.
4Akkor Jósafát Jeruzsálemben maradt; majd ismét kiment a nép közé Beérsebától az Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket az Úrhoz, atyáik Istenéhez.
5És bírákat állított az országban, Júda minden erődített városába városonként.
6És azt mondta a bíráknak: Meglássátok, mit csináltok, mert nem embernek ítéltek, hanem az Úrnak; és veletek van ítélet dolgában.
7Most tehát legyen rajtatok az Úr félelme; vigyázzatok és lássatok munkához, mert nincs az Úrnál, a mi Istenünknél igazságtalanság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel.
8És Jeruzsálemben is állított be Jósafát a léviták, papok és Izráel ősháztáj-fői közül az Úr ítéletére és a perekre. És mikor visszatértek Jeruzsálembe,
9megparancsolta nekik, mondván: Így cselekedjetek az Úr félelmében hűséggel és teljes szívvel:
10hogy minden perben, mely hozzátok érkezik testvéreitektől, akik az ő városaikban laknak, vér és vér között, tanítás és parancsolat, törvények és ítéletek között, világosítsátok fel őket, hogy bűnbe ne essenek az Úrnál, és ne legyen harag rajtatok és testvéreiteken; így cselekedjetek, hogy bűnbe ne essetek.
11És íme Amarjá főpap van fölöttetek az Úrnak minden ügyében, Zebadjá, Ismáél fia, Júda házának fejedelme pedig a királynak minden ügyében, és intézőknek előttetek vannak a léviták; legyetek erősek és lássatok munkához, és legyen vele az Úr a jóval.