1És történt, hogy mikor Sámuel megvénhedett; fiait tette bírákká Izráel felett.
2Elsőszülött fiának neve Jóel volt, másodszülöttéé pedig Abija; Beérsebában bíráskodtak.
3De fiai nem az ő útjain jártak, hanem a nyereség után hajoltak; ajándékot fogadtak el és elcsavarták az ítéletet.
4Összegyűltek tehát Izráel vénei mind, elmentek Sámuelhez Rámába,
5és azt mondták neki: Íme te megvénhedtél, fiaid pedig nem járnak a te utaidban: most tégy fölénk királyt, hogy ítéljen bennünket, mint a többi nemzeteket.
6Ugyan rossznak tetszett a beszéd Sámuel szemeiben, mikor azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy az ítéljen bennünket; de mikor imádkozott Sámuel az Úrhoz,
7azt mondta az Úr Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak neked; mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne legyek felettük király.
8Egészen azoknak a cselekedeteknek megfelelően tesznek ők így veled is, amelyeket cselekedtek attól a naptól fogva, mikor felhoztam őket Egyiptomból, mind e mai napig, hogy elhagytak engem és más isteneket szolgáltak.
9Most hát hallgass szavukra; csakhogy óva óvd őket, és jelentsd ki nekik a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk.
10És megmondta Sámuel az Úr minden szavát a népnek, mely tőle királyt kért.
11És azt mondta: Ez lesz a király joga, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi és a maga szekereire és lovaira teszi, hogy az ő szekere előtt fussanak.
12És hogy ezredeseivé és ötvenedeseivé tegye őket; és szántását szántsák, aratását arassák, és hadi eszközeit és szekér-felszereléseit elkészítsék.
13Leányaitokat pedig elviszi kenetkészitőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.
14És legjobb szántóföldeiteket, szőlőiteket és olajfás kertjeiteket elveszi; és szolgáinak adja.
15Vetéseitekre és szőlőitekre tizedet vet; és kamarásainak és szolgáinak adja.
16Szolgáitokat, szolgálóitokat és legjobb legényeiteket, és szamaraitokat elveszi, és az ő munkáján dolgoztatja.
17Juhaitokra tizedet vet; és magatok szolgáivá lesztek neki.
18És ha segítségért kiáltotok majd egy napon királyotok miatt, akit választottatok magatoknak: hát nem hallgat meg az Úr benneteket azon a napon.
19De nem akart a nép Sámuel szavára hallgatni; és azt mondták: Nem, hanem király lesz felettünk!
20Legyünk úgy mi is, mint a többi nemzetek: királyunk tegyen nekünk törvényt, és vonuljon ki előttünk és vívja meg harcainkat.
21És miután Sámuel a népnek minden szavát meghallgatta; és elmondta azt az Úr hallatára:
22azt mondta az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra és tégy nekik királyt. Akkor azt mondta Sámuel Izráel embereinek: Menjetek el, ki-ki a maga városába.