1Akkor Dávid azt mondta magában: így hát egy napon Saul keze által kellene elvesznem; nincs jobb számomra, mint ha a filiszteusok országába menekülök, akkor Saul felhagy velem, nem keres tovább Izráel egész határában, és megmenekülök kezéből.
2Felkelt tehát Dávid és átment ő és a nála levő hatszáz ember Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához.
3Aztán Dávid Ákisnál lakott Gátban, ő és emberei családostól; Dávid és két felesége, ajizréeli Ahinóám és a kármeli Abigail, a Nábál felesége.
4És mikor Saulnak jelentették, hogy Dávid Gátba menekült; akkor többet már nem kereste őt.
5Egyszer azt mondta Dávid Ákisnak: Kérlek, ha kedvet találtam szemeidben, adjanak nekem helyet valamelyik mezei városban, hogy ott lakjam; mert miért lakjon a te szolgád a királyi városban teveled?
6És neki adta Ákis Ciklágot azon a napon; így lett Ciklág a Júda királyaié e mai napig.
7A napok száma pedig, ameddig Dávid a filiszteusok földén lakott; egy év és négy hónap volt.
8És felvonult Dávid és emberei, és betörtek a gesuriakhoz, a girziekhez és az amálekiekhez; azok voltak ugyanis annak a földnek ősidőktől fogva való lakói, amerre Súrba mégy, egész Egyiptom országáig.
9És valahányszor leverte Dávid az országot, nem hagyott életben sem férfit, sem asszonyt; és elvitt juhot és marhát, szamarakat és tevéket, és ruhákat, úgy tért vissza. És mikor bement Ákishoz,
10és Ákis azt mondta: Hova törtetek be ma? Dávid azt mondta: Júda Délvidékére, vagy: A jerahmeéliek Délvidékére, vagy: A kéniek Délvidékére.
11Férfit és asszonyt pedig nem hagyott életben Dávid Gátba vinni, gondolván: Nehogy ellennünk nyilatkozzanak, mondván: így tett Dávid. És ez volt a szokása az egész idő alatt, míg a filiszteusok földjén lakott.
12És Ákis bízott Dávidban, mondván: Nagyon gyűlöletessé lett népe között, Izráel között, tehát szolgám lesz nekem örökké.