1Ezzel elővette Sámuel az olajos palackot, a fejére öntötte és megcsókolta őt; és azt mondta: Ezennel felken téged az Úr az ő öröksége felett fejedelemmé.
2Mikor most tőlem elmégy, két embert fogsz találni Rákhel sírjánál Benjámin határában Celcahban; kik azt mondják neked: Megkerültek a szamárkancák, melyeknek keresésére mentél, és atyád már elvetette a szamárkancák dolgát, hanem értetek aggódik, mondván: Mit tegyek fiamért?
3Mikor onnét tovább haladsz és a Tábor cserfájához érsz, ott talál téged három ember, aki az Istenhez megy fel Bétélbe; egyik három gödölyét visz, másik három egész kenyeret visz, és a harmadik egy tömlő bort visz.
4Miközben hogyléted felől kérdezősködnek, adnak neked két kenyeret; és fogadd el a kezükből.
5Így érkezel aztán Gibeá Há-Elohimba, ahol filiszteus hivatalnokok vannak; és mikor oda bemégy a városba, egy próféta-csapatra bukkansz, akik a bámától jönnek le, előttük koboz, dob, síp és hárfa, ők maguk pedig prófétai elragadtatásban vannak.
6Akkor reád száll az Úr lelke, és prófétai elragadtatásba esel velük; és megváltozol más emberré.
7És akkor, ha ezek a jelek beteljesednek rajtad: tedd meg a magad részéről, amit tudsz, mert az Isten veled lesz.
8Mikor lemégy előttem Gilgálba, olyankor én lemegyek hozzád égő áldozatokat bemutatni, visszafizetési vágóáldozatokat áldozni; hét napig várj, míg megérkezem hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned.
9És történt, hogy amint hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, megváltoztatta neki Isten a szívét mássá; és beteljesedtek ezek a jelek mind azon a napon.
10És mikor odaértek Gibeába és egyszerre szembejött vele egy próféta-csapat: reá szállott Isten lelke, és prófétai elragadtatásba esett közöttük.
11És mikor mind, akik őt régebbről ismerték, látták, hogy a próféták között van prófétai elragadtatásban: azt mondta a nép, egyik ember a másiknak: Mi lelte Kís fiát, hát Saul is a próféták között van?
12Erre megszólalt egy odavaló ember és azt mondta: De ki az atyjuk? Így lett közmondássá: Hát Saul is a próféták között van?
13Mikor elvégződött prófétai elragadtatása és bement a házba,
14azt mondta Saul nagybátyja neki és legényének: Hova mentetek? És azt mondta: A szamárkancákat keresni, és mikor láttuk, hogy nincsenek, hát bementünk Sámuelhez.
15Erre azt mondta Saul nagybátyja: Ugyan mondd meg nekem, mit mondott nektek Sámuel?
16Saul pedig azt mondta nagybátyjának: Világosan kijelentette nekünk, hogy megkerültek a szamárkancák; de amit a királyságról mondott Sámuel; azt nem mondta meg neki.
17És összehívta Sámuel a népet az Úrhoz Micpába.
18És azt mondta Izráel fiainak: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én hoztam fel Izráelt Egyiptomból, és én szabadítottalak ki benneteket Egyiptom kezéből és mindazoknak a királyságoknak kezéből, amelyek szorítottak benneteket;
19és ti most megvetettétek a ti Isteneteket, aki kimentett titeket minden bajotokból és nyomorúságotokból, és azt mondtátok: Nem, hanem királyt tégy fölénk: tehát most álljatok az Úr elé törzsenként és nemzetségenként.
20És mikor Sámuel előállította Izráel minden törzsét; megfogatott Benjámin törzse.
21Mikor pedig Benjámin törzsét állította elő nemzetségenként, megfogatott a mátriak nemzetsége; és mikor megfogatott Saul, Kís fia, keresték őt, de nem találták.
22Akkor megint megkérdezték az Urat: Jön-e még be ide valaki? És azt mondta az Úr: Ahol van elrejtőzve a holmiknál.
23És futottak és elhozták őt onnét; és mikor a nép közé állt, magasabb volt az egész népnél egy fejjel.
24Sámuel pedig azt mondta az egész népnek: Látjátok-e, kit választott az Úr, hogy nincs olyan, mint ő az egész nép között? Erre riadalban tört ki az egész nép, és azt mondták: Éljen a király!
25Akkor elbeszélte Sámuel a népnek a királyság jogát, és beírta azt a könyvbe, és letette az Úr elé; aztán elbocsátotta Sámuel az egész népet, kit-kit a maga házába.
26És Saul is elment haza Gibeába; és vele ment egy sereg, melynek szívét Isten megihlette.
27Némely haszontalan emberek pedig azt mondták: Mit segíthet ez rajtunk?; és megvetették őt és nem vittek neki ajándékot; de ő olyan volt, mint a süket.