1Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és a törzseknek minden fejét, Izráel fiai ősháztájainak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe; hogy felvigyék az Úr frigyládáját Dávid városából, azaz Cionból.
2És összegyülekezett Salamon királyhoz Izráel minden embere az ünnepre Etánim havában, azaz a hetedik hónapban.
3Mikor Izráel vénei mind megérkeztek, felvették a papok a ládát,
4és felvitték az Úr frigyládáját és a gyülekezet sátorát, és minden szent edényt, ami a sátorban volt; éspedig a papok és léviták vitték fel őket.
5A király pedig, Salamon, és Izráel egész közönsége, mely köréje gyülekezett, vele volt a láda előtt; oly tömegben áldozott juhot és marhát, hogy megolvasni és megszámlálni sem lehetett.
6Azután bevitték a papok az Úr frigyládáját a helyére, a ház hátsó termébe, a szentek szentjébe; a Kérubok szárnyai alá.
7Mert a Kérubok a láda helye fölé terjesztették szárnyaikat úgy, hogy a Kérubok elfedték a ládát és rúdjait fölülről.
8De a rudak oly hosszúak voltak, hogy a rudak hegyeit a szenthelyből látni lehetett a hátsó terem előtt, de kívül nem látszottak; és ott maradtak mind e mai napig.
9A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, melyeket Mózes tett oda a Hóreben; mikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, Egyiptom országából való kijövetelükkor.
10És történt, hogy mikor a papok kijöttek a szenthelyből, a felhő betöltötte az Úr házát;
11úgy, hogy a papok nem tudtak szolgálattételre állani; mert betöltötte az Úr dicsősége az Úr házát.
12Akkor azt mondta Salamon: Az Úr mondta, hogy ő homályban lakik.
13Építve építettem lakóházat neked; helyet, hol lakozzál örökre.
14Akkor a király megfordult arccal, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.
15És azt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki szájával beszélt atyámhoz, Dávidhoz; és kezével beteljesítette, amit mondott:
16Attól a naptól fogva, mikor kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam várost Izráel egyik törzséből sem házépítésre, hogy ott legyen a nevem; csak Dávidot választottam, hogy az én népem felett, Izráel felett legyen.
17De mikor atyámnak, Dávidnak szándékában volt házat építeni az Úrnak, Izráel Istenének neve számára:
18azt mondta az Úr atyámnak, Dávidnak: Azt, hogy szándékodban volt nevemnek házat építeni, jól tetted, hogy szándékodban volt:
19csak ne te építsd fel a házat; hanem fiad, aki ágyékodból származik, ő építse fel a házat nevemnek.
20És az Úr megvalósította szavát, melyet szólott: én álltam atyámnak, Dávidnak helyébe, és én ültem Izráel trónjára, mint ahogyan az Úr szólott, és én építettem meg a házat az Úrnak, Izráel Istenének neve számára.
21És helyet szereztem ott a ládának, amelybe Úr szerződése van; melyet kötött, mikor kihozta őket Egyiptom országából.
22Akkor az Úr oltára elé állt Salamon Izráel egész gyülekezete előtt; és kiterjesztette kezeit az égre,
23és azt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs olyan Isten, mint te, sem fent az égben, sem alant a földön; aki megtartod a szövetséget és a kegyelmet szolgáid iránt, kik előtted járnak teljes szívükkel.
24Aki megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki; száddal szólottál és kezeddel beteljesítetted, mint e mai nap.
25Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki, mondván: Nem fogy ki utódod színem elől, aki Izráel királyi székén üljön; csak hogy vigyázzanak fiaid az ő útjukra, hogy énelőttem járjanak, úgy mint te előttem jártál.
26Most tehát, Izráel Istene, hadd bizonyuljanak be szavaid, melyeket szolgádnak, Dávidnak szóltál, az én atyámnak.
27Mert valóban lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég és az egeknek egei nem foghatnak be téged: mennyivel kevésbé ez a ház, melyet építettem!
28De fordulj szolgád imádságához és könyörgéséhez, Uram Istenem; hallgatván a felkiáltásra és az imádságra, mellyel szolgád imádkozik előtted ma;
29nyitva lévén szemeid ezen a házon éjjel és nappal, ezen a helyen, melyről azt mondtad: Ott lesz az én nevem; hallgatván az imádságra, mellyel szolgád imádkozni fog ezen a helyen.
30Hallgass tehát szolgádnak és népednek, Izráelnek könyörgésére, mellyel imádkozni fognak ezen a helyen; és te halld meg azon a helyen, ahol lakol, az égben, halld meg és adj bocsánatot.
31Ha vétkezik valaki felebarátja ellen és esküt szabnak rá, megesketvén őt; és bejön, megesküszik oltárod előtt ebben a házban:
32Te halld meg az égben és cselekedd meg, tégy igazságot szolgáidnak, bűnösnek nyilvánítván a bűnöst, fejére adva a maga útját; és igaznak nyilvánítván az igazat, igazsága szerint fizetve neki.
33Ha ellenség veri meg népedet, Izráelt, mert vétkeznek ellened; és megtérnek hozzád és vallást tesznek nevedről és imádkoznak és könyörögnek hozzád ebben a házban:
34Te hallgasd meg az égben és bocsásd meg népednek, Izráelnek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, melyet atyáiknak adtál.
35Ha bezáratik az ég és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened; és imádkoznak ezen a helyen és vallást tesznek nevedről és bűnükből megtérnek, mert megalázod őket:
36Te hallgasd meg az égben és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek vétkét, mert a jó útra tanítod őket, melyen járniuk kell; és adj esőt földedre, melyet örökségül adtál népednek.
37Éhség ha lesz az országban, döghalál ha lesz, üszög, ragya, sáska, tücsök ha lesz, ha ellensége az országban ostromolja kapuit; bármi csapás, bármi betegség;
38minden imádságot, minden könyörgést, ami lesz bármely ember részéről, egész néped, Izráel részéről; mikor ki-ki érzi szíve csapását és kiterjeszti kezeit e felé a ház felé:
39Te hallgass meg az égben, a te lakhelyeden, és bocsáss meg és cselekedd meg, fizess mindenkinek egészen az ő útjai szerint, amint ismered a szívét (mert egyedül te ismered minden emberfiának a szívét),
40hogy féljenek téged minden időben, míg annak a földnek színén élnek, melyet atyáinknak adtál.
41De az idegent is, aki nem a te népedből, az Izráelből való; hanem eljön messze földről a te nevedért;
42mert meghallják a te nagy nevedet, a te erős kezedet és a te kinyújtott karodat; tehát bejön és imádkozik ebben a házban:
43Te hallgasd meg az égben, a te lakhelyeden, és tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád kiált; hogy megismerje a földnek minden népe a te nevedet, hogy úgy féljenek téged, mint a saját néped, Izráel, és megtudják, hogy a te neved neveztetett48 e fölött a ház fölött, melyet én építtettem.
44Ha kivonul néped a hadba ellensége ellen azon az úton, amelyre küldöd őket; és imádkoznak az Úrhoz ennek a városnak irányában, melyet választottál, és ennek a háznak, melyet nevednek építettem:
45hallgasd meg az égben imádságukat és könyörgésüket; és tégy nekik igazságot.
46Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk és ellenség elé adod őket; és fogságra viszik őket legyőzőik az ellenség országába, távol vagy közel;
47és magukba szállnak49 az országban melybe fogságra vitettek; és megtérnek és könyörögnek hozzád legyőzőik. országában, mondván: Vétkeztünk, bűnbe estünk, istentelenek voltunk;
48és hozzád térnek teljes szívükből és teljes lelkükből ellenségeik országában, ahova fogságra vitték őket; és imádkoznak hozzád országuk irányába, melyet atyáiknak adtál, a város irányába, melyet kiválasztottál, és a ház irányába, melyet nevednek építettem:
49hallgasd meg az égben, a te lakhelyeden imádságukat és könyörgésüket; és tégy nekik igazságot.
50És bocsásd meg népednek, amit vétett ellened, és minden bűneiket, amelyeket elkövettek ellened; és add őket könyörületességre legyőzőik előtt, hogy könyörületesen bánjanak velük.
51Mert néped és örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohó közepéből.
52Hogy legyenek szemeid nyitva szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindig, mikor hozzád kiáltanak.
53Mert te választottad őket külön magadnak örökségül a föld minden népe közül; mint ahogyan szólottál szolgád, Mózes által, mikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram Isten!
54És történt, hogy mikor Salamon végig elimádkozta az Úrnak mindezt az imádságot és könyörgést; felkelt az Úr oltára elől, ahol térden állva és kezeit égre terjesztve volt.
55És mikor felállt, megáldotta Izráel egész gyülekezetét; nagy hangon mondván:
56Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek, egészen úgy, amint megmondta; nem esett el egy szó sem mindabból a jó szóból, amit Mózes által, az ő szolgája által megmondott.
57Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, mint velük volt atyáinkkal! Ne hagyjon el minket és ne vessen el minket,
58magához hajlítván szívünket; hogy teljesen az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, törvényeit és ítéleteit, melyeket atyáinknak parancsolt.
59És legyenek ezek a szavaim, melyekkel az Úr előtt könyörögtem, közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz nappal és éjjel; hogy tegyen igazat szolgájának, és igazat népének, Izráelnek, minden nap annak a napnak a dolgában,
60hogy megtudja a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs több.
61Legyen tehát a szívetek hiánytalanul az Úrral; járván az ő törvényeiben és megtartván az ő parancsolatait, mint e mai nap.
62Azután a király és vele egész Izráel, vágó áldozatokat áldoztak az Úr előtt.
63Levágatott pedig Salamon visszafizetési vágó áldozatul, melyet az Úrnak áldozott, huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot; így avatták fel az Úr házát a király és Izráel fiai valamennyien.
64Azon a napon felszentelte a király az Úr háza előtt levő udvar közepét, mert ott készítette el az égő áldozatot, az ételáldozatot és a visszafizetési áldozatok kövérét; mert az Úr előtt levő oltár kisebb volt, mintsem hogy reá fért volna az égő áldozat, az ételáldozat és a visszafizetési áldozatok kövére.
65Így tartotta meg Salamon abban az időben az ünnepet, és egész Izráel vele, egy nagy gyülekezet, a hamáti bejárótól Egyiptom patakáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt hét napig [meg hét napig: tizennégy napig].
66A nyolcadik napon elbocsátotta a népet; és áldották a királyt és elmentek sátoraikba, örvendezve és vidám szívvel mindazért a jóért, amit az Úr Dáviddal, az ő szolgájával és Izráellel, az ő népével cselekedett.