1És a király Dávid megvénhedett, előre haladt a korban; annyira, hogy bár ruhákkal takargatták, nem bírt fölmelegedni.
2És azt mondták neki szolgái: Keresni kell uram királyomnak egy fiatal hajadont, aki a király előtt álljon és legyen neki gondozója; ha az öledben hál, majd felmelegszik uram királyom.
3Kerestek tehát egy szép leányt Izráel egész határában; és mikor megtalálták a súnémi Abiságot, bevitték őt a királyhoz.
4És a leány igen nagyon szép volt; és gondozója lett a királynak és kiszolgálta azt, de a király nem ismerte őt.
5Adonija pedig, Haggit fia büszkén viselte magát, gondolván: Én leszek a király; és szerzett magának szekereket és lovagokat, és ötven embert futárnak maga előtt.
6És atyja meg nem szomorította őt életében, mondván: Miért teszel így? És ő is nagyon szép formájú volt, és ő Absálom után született.
7Voltak is megbeszélései Jóábbal, Cerujá fiával és Abjátár pappal; ők támogatták Adonija pártját.
8De Cádók pap és Benájá, a Jójáda fia, továbbá Nátán próféta és Simei, Réi és Dávid hősei nem voltak Adonijával.
9És mikor Adonija áldozott juhot, marhát és hizlalt állatokat a Zohelet kövénél, mely Én-Rógel mellett van; meghívta minden fivérét, a király fiait, és mindazokat a júdai embereket, kik a király szolgálatában állottak:
10de Nátán prófétát, Benáját, a hősöket és testvérét, Salamont nem hívta meg.
11Akkor azt mondta Nátán Batsebának, Salamon anyjának, mondván: Ugye hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett; és urunk, Dávid nem tudja.
12Most tehát jer, hadd adjak neked tanácsot, hogy megmentsd életedet és fiadnak, Salamonnak életét.
13Eredj, menj be a királyhoz, Dávidhoz, és mondd neki: Ugye te, uram királyom, megesküdtél szolgálódnak, mondván: Salamon, a te fiad lesz a király énutánam, és ő ül királyi székembe; miért lett hát király Adonija?
14Mikor te ott éppen beszélsz a királlyal, akkor megyek én be utánad, és betöltöm szavaidat.
15És bement Batseba a királyhoz a hálószobába, és a király igen meg volt öregedve; és a súnémi Abiság szolgálta ki a királyt.
16És mikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt; azt mondta a király: Mit akarsz?
17És azt mondta neki: Uram, te megesküdtél szolgálódnak az Úrra, a te Istenedre:A te fiad, Salamon lesz utánam a király; és ő fog királyi székembe ülni.
18És most, ihol van, Adonija lett a király; és te, uram király, nem tudod.
19Ugyanis áldozott ökröt, hizlalt állatot és juhot bőven, és meghívta a királynak minden fiát, valamint Abjátár papot és Jóábot, a hadvezért; de Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
20Tehát rajtad vannak, uram király, egész Izráel szemei; hogy kijelentsd nekik, ki üljön uram királyom székébe őutána.
21Ugyanis mihelyt uram királyom elaluszik atyáival; én és fiam, Salamon bűnösök leszünk.
22És mikor még ő éppen beszélt a királlyal; megérkezett Nátán próféta.
23És miután jelentették a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta; bement a király elé és leborult a király előtt arccal a földre.
24És azt mondta Nátán: Uram király, mondtad te: Adonija legyen a király utánam, és ő üljön királyi székembe?
25Mert ma lement és áldozott ökröt, hizlalt állatot és juhot bőven, és meghívta a királynak minden fiát és a hadsereg vezéreit és Abjátár papot és most ott esznek és isznak előtte; és azt mondják: Éljen Adonija király!
26De engem, aki a te szolgád vagyok, továbbá Cádók papot, Benáját, a Jójáda fiát és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
27Vagy uram királyomtól lett volna ez a dolog; de nem tudattad szolgáddal, ki fog uram királyom székébe ülni őutána?
28Akkor felelt a király, Dávid, és azt mondta: Szólítsátok hozzám Batsebát. És mikor bement a király elé és megállt a király előtt;
29megesküdött a király, és azt mondta: Él az Úr, aki megváltotta életemet minden nyomorúságból,
30hogy amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, mondván: Salamon, a te fiad lesz a király utánam és ő ül az én székemen helyemben; hát úgy cselekszem e mai napon.
31Erre meghajtotta magát Batseba arccal a földre és leborult a király előtt; és azt mondta: Éljen uram királyom, Dávid örökké!
32Aztán azt mondta a király, Dávid: Szólítsátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, a Jójáda fiát. És mikor bementek a király elé,
33azt mondta nekik a király: Vegyétek magatokhoz uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre; és vigyétek le őt a Gihonra. [6]
34És kenje őt ott Cádók pap és Nátán próféta királlyá Izráel felett; aztán fújjátok meg a kÚrtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király!
35Aztán vonuljatok fel utána, és mikor bejön, üljön az én királyi székembe, és ő legyen a király helyemben; és ezennel őt parancsolom, hogy fejedelem legyen Izráel és Júda felett.
36Erre Jójáda fia, Benájá felelt a királynak, és azt mondta: Ámen; mondja így az Úr, uram királyom Istene!
37Amiképpen vele volt az Úr uram királyommal, úgy legyen vele Salamonnal; és magasztalja feljebb az ő királyi székét uram királyom, Dávid királyi székénél.
38Lement tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, a Jójáda fia, és a kerétiek és a pelétiek, és felültették Salamont Dávid király öszvérére; és elvitték őt a Gihonra.
39Akkor fogta Cádók pap a sátorból való olajos szarut és felkente Salamont; aztán megfújták a kÚrtöt és azt mondta az egész nép: Éljen Salamon király!
40Aztán felvonult az egész nép utána, és a nép sípokkal sípolt és nagy örömmel örvendezett úgy, hogy majd meghasadt a föld hangjukra.
41Meghallotta Adonija is, és a meghívottak mind, akik vele voltak, éppen mikor végezték a lakomát. És mikor Jóáb meghallotta a kÚrtöt, azt mondta: Miért hangzik zajongástól a város?
42Még ő beszélt, mikor megérkezett Jónátán, Abjátár pap fia; és azt mondta Adonija: Jöjj be, mert te derék ember vagy, hát jó hírt hozol.
43De felelt Jónátán és azt mondta Adonijának: Hát bizony, urunk Dávid király királlyá tette Salamont.
44Ugyanis elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Jójáda fiát, Benáját a kerétiekkel és pelétiekkel; és felültették őt a király öszvérére,
45és királlyá kente őt Cádók pap és Nátán próféta a Gihonnál, és onnét felvonultak örvendezve, úgy, hogy megzendült bele a város; ez az a hang, amit hallottatok.
46És bele is ült Salamon a királyi székbe;
47sőt a király szolgái is bementek, hogy eláldják urunk királyunkat, Dávidot, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő királyi székét a te királyi székednél; a király pedig meghajtotta magát az ágyon.
48Sőt ezt is mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy adott ma aki az én királyi székembe üljön, és látják az én szemeim.
49Erre megijedtek a meghívottak mind, akik Adonijával voltak; és felkeltek és elment ki-ki a maga útjára.
50Adonija pedig félt Salamontól; tehát felkelt, elment és megfogta az oltár szarvait.
51Mikor jelentették Salamonnak, mondván: Íme Adonija fél Sala mon királytól; és íme megfogta az oltár szarvait, mondván: Esküdjék meg nekem ma Salamon király, hogy nem öli meg szolgáját fegyverrel,
52azt mondta Salamon: Ha derék emberré lesz, egy haja szála sem esik a földre; de ha gonoszság találtatik benne, akkor meghal.
53És elküldött Salamon király és elhozták őt az oltártól; és mikor bement és leborult Salamon király előtt, azt mondta neki Salamon: Eredj házadhoz.