1Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek hívassunk! Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.
2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, mik leszünk; de tudjuk, hogy mikor nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk őhozzá, mert meglátjuk őt úgy, amint van.
3És mindenki, aki ezzel a reménységgel van őhozzá, megtisztítja magát, miképpen ő is tiszta.
4Mindenki, aki a bűnt cselekszi, a törvénytelenséget is cselekszi; és a bűn a törvénytelenség.
5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne bűn nincsen.
6Senki, aki őbenne marad, nem vétkezik; senki, aki vétkezik, nem látta őt és nem ismerte őt.
7Gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket; aki cselekszi az igazságot, az igaz, miképpen ő igaz.
8Aki cselekszi a bűnt, az az ördögtől van; mert kezdettől fogva az ördög vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9Senki, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert az ő magva benne marad; és nem vétkezhetik, mert Istenből született.
10Erről ismertetnek meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: senki, aki nem cselekszik igazságot, nincs az Istentől, sem aki nem szereti az ő atyjafiát.
11Mert ez az üzenet, melyet hallottatok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást.
12Nem úgy, mint Kain, ki a gonosztól volt, és megölte testvérét: és miért ölte meg azt? Mert az ő cselekedetei gonoszok voltak, az atyjafiáéi pedig igazak.
13Ne csodáljátok, atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ.
14Mi tudjuk, hogy átvitettünk a halálból az életre, mert szeretjük atyánkfiait; aki nem szereti atyjafiát, a halálban marad.
15Mindenki, aki gyűlöli az ő atyjafiát, gyilkos; és tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs önmagában maradandó örök élete.
16Ebben ismertük meg a szeretetet, hogy ő miérettünk az ő életét adta; mi is tartozunk atyánkfiaiért a mi életünket adni.
17Akinek pedig van vagyona e világban, és látja az ő atyjafiát szűkölködni, és bezárja előtte a szívét, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?
18Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.
19És ezáltal ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk, és nyugtatjuk meg őelőtte a mi szíveinket;
20hogy ha elítél minket a szívünk, nagyobb az Isten a mi szívünknél, és ismer mindent.
21Szeretteim, ha szívünk nem ítél el minket, bizodalmunk van az Istenhez,
22és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mivelhogy az ő parancsolatait megtartjuk, és amik őelőtte kedvesek, azokat cselekesszük.
23És ez az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.
24És aki megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban. És erről ismerjük meg, hogy bennünk marad, a Lélekről, melyet nekünk adott.