1Amikről pedig írtatok nekem: Jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.
2De a paráznaság miatt mindenkinek meglegyen a maga felesége, és mindenkinek meglegyen a tulajdon férje.
3A feleségnek a férj a köteles jóakaratot adja meg; hasonlóképpen pedig a feleség is a férjnek.
4A feleség nem ura a saját testének, hanem a férje; hasonlóképpen pedig a férj sem ura a saját testének, hanem a felesége.
5Ne vonjátok el magatokat egymástól, hacsak nem közös megegyezéssel egy időre, hogy a böjtnek és imának szenteljétek magatokat; azután ismét menjetek össze, hogy meg ne kísértsen titeket a Sátán önmegtartóztatásotok hiánya folytán.
6De ezt engedelemképpen mondom, nem parancsképpen. Mert én azt szeretném, hogy minden ember úgy legyen, mint én;
7csakhogy kinek-kinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egyiknek így, másiknak pedig úgy.
8A nőtleneknek és özvegyasszonyoknak pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én.
9De ha nem tartóztathatják meg magukat, lépjenek házasságra; mert jobb házasságra lépni, mint égni.
10A házasoknak pedig parancsolom, nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék;
11ha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy a férjével béküljön ki; és a férfi ne bocsássa el feleségét.
12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az együtt akar vele lakni, ne bocsássa el azt.
13És amely asszonynak hitetlen férje van, és az együtt akar vele lakni, el ne hagyja azt.
14Mert meg van szentelve a hitetlen férj a feleségben, és meg van szentelve a hitetlen feleség a férjben; mert különben a ti gyermekeitek tisztátlanok volnának, így pedig szentek.
15De ha a hitetlen fél elválik, váljék el. Nincs rabság alá vetve a keresztyén férfi vagy nő az ilyenekben; hanem békességben hívott el minket az Isten.
16Mert mit tudod, te asszony, vajon férjedet meg fogod-e menteni? Vagy mit tudod, te férfi, vajon feleségedet meg fogod-e menteni?
17Csak kinek mint adta az Isten, kit amint elhívott az Úr, úgy járjon; és minden gyülekezetben így rendelkezem.
18Körülmetélkedve hívatott el valaki? ne tüntesse el azt. Körülmetéletlenségben hívatott el valaki? ne metélkedjék körül.
19A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem Isten parancsolatainak megtartása.
20Ki amely hivatásban elhivatott, abban maradjon.
21Szolgai állapotban hívattál el? ne törődjél vele; hanem ha szabaddá lehetsz is, inkább élj azzal.
22Mert az Úrban elhívott szolga szabadosa az Urnak; hasonlóképpen az elhívott szabados szolgája a Krisztusnak.
23Áron vétettetek meg; ne legyetek emberek szolgái.
24Ki miben elhivatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
25A hajadonokra nézve nincs parancsolatom az Urtól; de véleményt adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Urtól, hogy hitelre méltó legyek.
26Azt tartom tehát, hogy ez az állapot jó a jelenvaló szükség miatt, mivelhogy mindenkinek jó így lenni.
27Feleséghez vagy kötve? ne keress feloldást. Fel vagy oldva feleségedtől? ne keress feleséget.
28De ha megházasodol is, nem vétkeztél; és ha a hajadon férjhez megy, nem vétkezett: de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben; én pedig megkímélnélek benneteket.
29Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva végül; hogy akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna;
30és akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vigadnak, mintha nem vigadnának; és akik vásárolnak, mintha nem vennék birtokukba;
31és akik ezzel világgal élnek, mintha nem élnék ki: mert elmúlik e világnak ábrázata.
32De azt akarnám, hogy gond nélkül legyetek. A nőtlen arról gondoskodik, ami az Uré, hogyan tessék az Úrnak;
33a nős arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék az asszonynak.
34Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, arról gondoskodik, ami az Uré, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék a férjének.
35Ezt pedig a ti magatok hasznára mondom; nem hogy hurkot vessek nektek, hanem hogy illendően és osztatlanul kitartsatok az Úr mellett.
36De ha valaki azt tartja, hogy éktelen dolog az ő hajadon leányára, ha virágját múlja, és ennek így kell lenni, amit akar, tegye meg, nem vétkezik; menjenek férjhez.
37Aki pedig szilárdan áll szívében és szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata felett, és azt végezte szívében, hogy megtartja az ő leányát hajadonnak, jól teszi.
38Úgyhogy aki férjhez adja is, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, jobban teszi.
39Az asszonyt törvény köti, míg a férje él; de ha a férje elhunyt, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csak az Úrban.
40De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; hiszem pedig, hogy bennem is Isten lelke van.