1Általában hallatszik köztetek paráznaság, éspedig olyan paráznaság, amilyen még a pogányok között sem említtetik, hogy valaki az ő atyjának nejét elvegye.
2És ti fel vagytok fuvalkodva és nem keseregtetek inkább, hogy kivettessék közületek az, aki ezt a dolgot cselekedte?
3Mert én ugyan mint testben távol levő, de lélekben jelenlevő, már megítéltem, mint jelenlevő, azt, aki ezt így cselekedte:
4a mi Urunk Jézus Krisztus nevében összegyűlvén ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával,
5átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézus napján.
6Nem jó a ti dicsekedésetek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?
7Tisztítsátok el tehát a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, mint ahogy kovásztalanok vagytok, hiszen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megáldoztatott értünk.
8Úgyhogy ünnepeljünk ne régi kovásszal, ne is rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.
99 Azt írtam nektek abban a levélben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok;
10de nem általában ennek a világnak a paráznáival vagy kapzsijaival vagy ragadozóival vagy bálványimádóival; mert hiszen akkor ki kellene a világból mennetek.
11Így pedig én azt írtam néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki, holott atyafinak neveztetik, parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó; az ilyennel még együtt se egyetek.
12Mert mit tartozik rám a kívül valókat megítélni? Avagy ti nem a belül levőket ítélitek-e meg?
13A kívülvalókat pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.