1Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész testvér
2az Isten gyülekezetének, mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egyben, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják minden helyen, az övékén és a miénken;
3kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
4Hálákat adok az én Istenemnek mindenkor tifelőletek az Isten kegyelméért, mely nektek adatott a Jézus Krisztusban,
5hogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben
6úgy, amint a Krisztus mellett való bizonyságtétel megerősödött bennetek.
7Úgyhogy ti semmi kegyelmi ajándéknak nem vagytok híjával, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését,
8aki meg is erősít titeket mindvégig úgy, hogy feddhetetlenek lesztek a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
9Hű az Isten, aki titeket elhívott az ő Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak közösségébe.
10Kérlek azonban titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy ugyanazt mondjátok mindnyájan, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek egybekötözve ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
11Mert megtudtam felőletek, atyámfiai, a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek.
12Azt értem pedig, hogy mindeniketek azt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
13Részekre van osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek meg?
14Hálákat adok az Istennek, hogy én közületek egyet sem kereszteltem meg, csak Gájuszt;
15hogy valaki azt ne mondja, hogy az én nevemre kereszteltem.
16És megkereszteltem Sztefanász háznépét is; többet nem tudok, hogy valaki mást megkereszteltem volna.
17Mert nem keresztelni küldött engem Krisztus, hanem evangéliumot hirdetni; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje Úressé ne tétessék.
18Mert a keresztről szóló ige azoknak ugyan, akik elvesznek, bolondság; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek hatalma.
19Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.
20Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nem bolondsággá tette-e az Isten a világ bölcsességét?
21Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
22- - -
23Miután egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a hellének bölcsességet keresnek, mi meg prédikálunk egy megfeszített Krisztust, aki a zsidóknak botránkozás, a helléneknek pedig bolondság.
24De azoknak, akik el vannak híva, mind zsidóknak, helléneknek, Krisztust, aki Isten hatalma és Isten bölcsessége.
25Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél; és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.
26Mert tekintsétek a ti elhívásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan bölcsek test szerint; nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek
27hanem ami a világon bolond, azt választotta ki magának az Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse; és ami a világon erőtlen, azt választotta ki magának az Isten, hogy az erőseket megszégyenítse,
28és ami a világon nemtelen és ami lenézett, azt választotta ki magának az Isten, és azt, ami semmi, hogy azt,ami valami, semmivé tegye,
29hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem.
30De ti tőle vagytok a Krisztus Jézusban, aki bölcsesség lett nekünk Istentől, és igazság, szentség és váltság;
31hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.