1Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
2Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
3A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
4Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
5Hatvanan vannak a királynék,
6És az én galambom, az én tökéletesem,
7Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
8A diófás kertekbe mentem vala alá,
9Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
10Térj meg, oh Sulamit!
11***
12***
13***