1A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára. Istenem, hallgass meg! Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!
2Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől, amelyeket ellenem szőttek! Rejts el a gonoszok elől!
3Mert beszédük, mint az éles kard, mérgezett szavakkal lövöldöznek rám, célba vesznek nyilaikkal!
4Lesből lőnek váratlanul, félelem nélkül lövöldöznek az igazra.
5Egymást biztatják a rosszra, s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát. Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”
6Felállítják a csapdát, és várják, hogy áldozatuk beleessen. Bizony, az emberek belseje és szíve kiismerhetetlen.
7De Isten is kilövi nyilait, hirtelen-váratlan eltalálja,
8saját szavaikkal ejti csapdába őket! Akik csak látják vesztüket, csodálkoznak, és fejüket csóválják,
9félelem fogja el őket, és elismerik, hogy ezt Isten tette a gonoszokkal. Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást, hogy tiszteljék és féljék őt.
10Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban, bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!