1Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó, Isten, én Istenem! Sóvárogva kívánkozom hozzád, hogy nálad lehessek! Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre, testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre, úgy kívánkozom hozzád!
2Felnézek rád szentélyedben, hogy dicsőségedet és erődet lássam!
3Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet! Teljes szívvel dicsérlek!
4Kezeimet hozzád emelem, teljes szívvel-lélekkel áldalak, amíg csak élek!
5Lelkem megtelik jóságoddal: jóllakik, mint egy bőséges lakomán, mikor téged dicsérlek, Istenem!
6Ha ágyamban rád gondolok, még éjjel is veled beszélgetek,
7mert megsegítettél engem, szárnyaid árnyékában örvendezek.
8Lelkem ragaszkodik hozzád, mert jobboddal fogod a kezem.
9De akik vesztemre törnek, maguk fognak a föld mélyébe kerülni!
10Kard élére jutnak, sakálok falják fel őket,
11de a király örül Istennek! Dicsérik Istent mind, akik hűséget esküdtek neki, mert Isten bezárja a hazugok száját!